AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Bereczky László: A magyar szakkönyvtárak és feladataik

A magyar szakkönyvtárak és feladataik BEBEGZKY LÁSZLÓ I. A SZAKKÖNYVTÁR ÁLTALÁNOS KÖNYVTÁR — SZAKKÖNYVTÁR Ahhoz, hogy a szakkönyvtárak funkcióit elvszerűen állapíthassuk meg, min~ denekelőtt a szakkönyvtár fogalmát kell meghatároznunk, amihez elengedhetetlen a legalább vázlatos történeti megközelítés. Az „őskönyvtárnak" (a 18. század végéig) két jellemző sajátossága volt: gyűjtőköre általános volt és mind az olvasó, mind a könyvtáros megelégedett a könyvek egyszerű prezentálásával (kiszolgáltatásával). Az egységes, általános gyűjtőkörű könyvtár felbomlása a 19. században következett be. Az emberi tudás hatalmas arányú mennyiségi, minőségi növekedésének és differenciálódásának következményeképpen: 1. a könyv, folyóirat és egyéb dokumentumtermés óriásira duzzadt; 2. ugyanakkor a polihisztorok helyébe a szaktudósok léptek. A könyvtárak mint az emberi tudás tárházai és szolgáltató intézmények a fent vázolt fejlődésnek megfelelően és azzal párhuzamosan egyre inkább lemondtak az irodalom (helyesebben dokumentumok) átfogó (akárcsak tartalmi teljességre is törekvő) gyűjtéséről és egy-egy szűkebb tudományág, az emberi tudás egy-egy kisebb tartományának valamennyi dokumentumra kiterjedő gyűjtésére vállalkoztak. Ugyanakkor nem elégedtek meg a könyvek egyszerű prezentálásával, a begyűjtött dokumentumokat differenciáltan feltárták, hogy elvégezhessék az olvasók szakszerű tájékoztatását az illető szakterület összefüggésében. (A szakkönyvtárak kifejlődésével egyidőben egy másirányú folyamat is végbement: a könyvtárak egyrésze egyre inkább a tömegeké lett, nyilvánossá vált s kialakultak a nyilvános, általános gyűjtőkörű, ún. közművelődési könyvtárak.) Napjainkban mind a tudományokban, mind pedig a tudomány változásairaérzékenyen reagáló könyvtárakban egy igen nagyfokú integrálódási folyamatnak lehetünk tanúi. A 19. század és a 20. század eleje a nyakló nélküli differenciálódás ideje volt, napjainkat viszont a komplex tudományos kutatás és komplex tájékoztatás szükségességének felismerése jellemzi. A könyvtárak területén az integrálódás nem úgy megy végbe, hogy megismétlik az általános gyűjtőkörű könyvtárat (ez az út járhatatlan is), hanem úgy, hogy egy-egy könyvtári hálózat, sőt egy ország könyvtárainak összessége gyűjti az emberi tudás valamennyi tudományágba, tartozó dokumentumait (ezt is csak tartalmi teljességgel), s az irodalmi tájékoztatás különböző formái és szintjei igazítják el valamennyi érdeklődőt,, bármely szinten a tudományokban. Röviden: az egyes ember igényeit ma már nem egyetlen könyvtár, hanem az adott ország (sőt egyre inkább az egész földkerekség) együttműködő könyvtárai (általános és speciális gyűjtőkörüek) együttesen elégítik ki. 172