AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: A központi katalógus szerkesztésének Berghoeffer-féle módszere

szempontok figyelembe vételével a Berghoeffer-rendszer mutatkozott legalkalmasabbnak. Esetleges bevezetésével annál is inkább foglalkoznunk kellett, mert a külföldi szakirodalomból nyert értesüléseink nyilvánvalóvá tették, hogy ez a szisztéma a szerkesztés (beosztás) és a tájékoztatás végzésében munkaerőmegtakarítással jár. Ez azért is fontos volt számunkra, mert az országos központi katalógus az utóbbi tíz évben állandó létszám-problémákkal küszködött. Mivel a fejlesztés jövőbeni személyi gondjai sem kisebbek, éppen ezért figyelnünk kellett Berghoeffer-nek arra a tételére, hogy a szerzői és anonim sorok szétbontásának segítségével határozottabban lehet a középképesítésű munkaerőkre támaszkodni, ugyanakkor a felső képesítésűeket a nehezebb problémák megoldására igénybe venni. Ugyancsak megerősítette bennünk e rendszer bevezetésének hasznosságát az a tapasztalat is, hogy a központi katalógushoz és a könyvtáriközi kölcsönzéshez forduló érdeklődők — mindenekelőtt a szerzők keresztnevét illetően —- igen sokszor felületes vagy hiányos névformákat adnak meg. Más tekintetben viszont a könyvtárak nem részletező bejelentéseinek következtében a központi katalógus nem tudja megállapítani a szóbanforgó szerző pontos keresztnevét. Hogy a központi katalógus rendszere mennyire nem egységes — sőt nem is lehet egységes •— bizonyítja az a tény, hogy amíg a nagy könyvtárak a rendelkezésre álló bibliográfiai apparátus segítségével a legtöbb esetben kiegészítik a szerzők keresztnevét, addig a kis szakkönyvtárak természetszerűen képtelenek erre. Ujabban az Országos Gyarapodási Jegyzékek anyagának az a része, amely az AKV-nál történő központi feldolgozás útján kerül be a jegyzékbe s így a központi katalógusba, a keresztneveket elvszerűen nem közli, illetve csak azok kezdőbetűit adja meg. Mindebből világos, hogy a katalógus mai rendszere semmiféle módon nem képes arra, hogy az azonos szerzők műveinek céduláit egymás mellé ossza be. Ez annál kevésbé lehetséges, mert a mi központi katalógusunk — hasonlóan a többi modern külföldi katalógushoz — személyi állományát külön bibliografizáló munkatársakkal nem bővítheti ki. Ezeket az érveket figyelembe véve 1961 végén néhány kísérletet tettünk, hogy gyakorlati tapasztalatokat is szerezzünk a központi katalógus esetleges új szerkezeti rendjének területén.

8 Mivel az országos központi katalógus a periodikákat már régebben elkülönítette a monográfiáktól és második lépésként a magyar anyag leválasztásának megindításával erőteljesen csökkentette a katalógus terjedelmét, kísérleteink során egyelőre eltekintettünk a szerzős és az anonimművek céduláinak különválasztásától. Ellenben a szerzős munkáknál csak a vezetékneveket vettük figyelembe, a keresztneveket kiküszöböltük s a rendezés második elemeként a cím első szavát (névelők elhagyásával) tekintettük. Ez tulajdonképpen a Berghoeffer-íéle rendszer eredeti formája, a svájci változat komplikációi nélkül. Számunkra ez annál is inkább megfelelt, mert bennünket természetesen nem kötnek a Preussische Instruktion besorolási szabályai, hanem a mechanikus rendhez igazodhatunk. Meg kell még jegyezni azt is, hogy azokat a cédulákat amelyeken a név szerkesztőt, magyarázót, közreadót stb. jelöl meg, összeolvasztjuk egyetlen rendbe azokkal a kataloguslapókkal, amelyeken a név szerzőt jelent. 168 í