AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon

nek, mert a szocialista államokból származó könyvimport, illetve a nemzetközi csere útján beérkező könyvanyag adatai csak bejelentések utján juthatnak el a központi gyarapodási jegyzékek szerkesztőségéhez; a nemzeti könyvtár kapja meg a szükséges személyi és anyagi lehetőségeket, hogy a központi katalógus mellé telepített szerkesztőség munkájával, a rendelkezésére álló xerox-offset technika segítségével rendszeresen jelentethesse meg az országos gyarapodási jegyzékeket; nagy könyvtáraink — mivel a kooperációra még e szerényebb változat mellett is nagy szükség lesz — szakértőik tanácsaival, közreműködésükkel támogassák ezt a fontos könyvtári vállalkozást. A Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári osztálya elfogadta a Tanács fenti javaslatát s 1960 őszén és 1961-ben — most már az Országos Széchényi Könyvtár vezetőségével, a könyvtár IV. főosztályával s e kooperációs munka megszervezésének előkészítésével megbízott szakfelügyelő közreműködésével — megtette a szükséges lépéseket az országos gyarapodási jegyzékek kiadásának biztosítására. E munka néhány fontosabb mozzanatát és adatát röviden ismertetjük, annál is inkább, mert a magyarországi könyvtárközi kooperáció szakmailag is említésre méltó eredményei közé tartozik. 1. Az országos gyarapodási jegyzékekkel kapcsolatos személyi és anyagi tervezés megkívánta, hogy az egy naptári évben könyvtárainkba kerülő külföldi könyvek hozzávetőleges számát ismerjük. E számításokat — melyeknek végeredménye évi 80 000—90 000 kötet lett — felhasználtuk arra is, hogy különféle következtetéseket vonjunk le a külföldi könyvek központi feldolgozására vonatkozóan. Mivel ennek az elemzésnek részletes statisztikáját és eredményeit a Magyar Könyvszemlé-ben

19 volt alkalmunk közzétenni, ezúttal néhány, jelenlegi témánk szempontjából lényegesnek látszó adatra hívjuk fel a figyelmet. E szerint 1959 folyamán a devizaigényes könyvek 79%-a egy példányban, 11,7%-a két példányban, 7,3 %-a három-öt példányban, s csupán 2 %-a érkezett be 6—28 példányban könyvtárainkba. Ez a százalékos arány a szerzeményezés eloszlásáról kedvező képet ad, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a központi katalogizálás — ha csupán a számokat elemezzük — nem kifizetődő. Az előzetes próbaszámlálásoknak megfelelően a társadalmi tudományok részesedése(88%) volt a legnagyobb az egyetlen példányban beérkező művekből; ez a szám a természettudományoknál és az alkalmazott tudományoknál 70—75%-ra csökkent: e területeken a két, vagy két példánynál nagyobb beszerzési volumen elérte a 25—30%-ot. Valóban, e szakterületeken (elsősorban a műszaki és az orvosi területen) látszik rentábilisabbnak a központi feldolgozás. Kiderült az is, hogy a könyvtárak a beérkezett könyvek 50%-át jelentették a központi katalógus számára, így az értékes szakmunkák fele elkerüli a központi katalógus nyilvántartását. Ez a tény viszont azt igazolta, hogy valóban nagy szükség van az ÁKV-nál tervezett központi feldolgozásra mind a gyarapodási jegyzékek, mind a központi katalógus szolgáltatásainak fokozása érdekében. 2. E statisztikai felmérés alapján került sor azokra az operatív intézkedésekre, melyek a jegyzékek személyi és anyagi bázisát voltak hivatva megteremteni. Elkészült a szerkesztési munka költségvetése, a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Széchényi Könyvtár együttes erővel biztosították az induláshoz szükséges személyzetet, több nagykönyvtár (Országos Műszaki Könyvtár, 150