AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon
Országos Pedagógiai Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár) különféle költségvetési és szakmai támogatást nyújtott az előkészítő munkák folyamán. A jegyzékek szerkesztőségi csoportját az OSzK Központi katalógusok osztálya keretében szervezték meg, biztosítva azt is, hogy a szerkesztőség szakemberei az ÁKV helyiségeiben feldolgozhassák a központi katalógus számára be nem jelentett könyveket. Az AKV Könyvtárellátó osztálya irodai helyiség rendelkezésére bocsátásával támogatta az akciót. 21 3. 1961 elején a MM Könyvtári osztálya felkérése alapján könyvtárközi szerkesztőbizottság alakult, 22 mely egyrészt legjelentősebb könyvtáraink együttműködését volt hivatva nemcsak szimbolizálni, de valóra is váltani, másrészt pedig — különösen a szerkesztőség megalakulása előtti időszakban — a gyarapodási jegyzékekkel kapcsolatos több szakmai problémát megvitatni és megoldani. így többek között kialakult a jegyzékek végső formai és tartalmi kerete: véglegessé vált hogy az utolsó öt évben megjelent külföldi könyvek címei és lelőhelyei havonta két sorozatban (társadalomtudományi és termszettudományi széria), xerox-offset sokszorosító eljárással jelennek meg, egyelőre havi 300, illetve 400 példányban, évi 200, illetve 300 Ft előfizetési árban. Mivel a jegyzékek sehol a világon nem közölhetik a nyomtatott vagy sokszorosított dokumentumok teljességét, szükséges volt elvszerűen meghatározni a tartalmi korlátozásokat. A Magyar Nemzeti Bibliográfia kurrens és retrospektív szerkesztőségeinek tapasztalatait érvényesítve, sikerült az efemer és a bizalmasnak minősített kiadványok azon körét meghatározni, mely kívül maradhat az országos gyarapodási jegyzékeken 23 . A gyarapodási jegyzékek — alapvető céljuk a gyors tájékoztatás lévén —általában rövidített címleírásokat használnak világszerte. A magyar szabvány alapján igen jól használható példatárral, mint illusztrációs anyaggal elkészült az országos gyarapodási jegyzékek rövidített címleírási szabályzata, valódi könyvtárközi együttműködés keretében 24 . Az Országos Osztályozási Bizottság több ülésén foglalkozott a jegyzékek szakrendjének kérdésével. Bár az ETO e területen is nyilvánvaló nehézségeivel, sőt hibáival mindenki tisztában volt, a javaslat mégis az ETO rövidített változatának használatát ajánlotta, tekintettel arra, hogy a könyvtárak a központi katalógusnak beküldött céduláikon az ETO szakszámait tüntetik fel, s a szerkesztőség — nem lévén birtokában a könyv — nem vállalkozhatik a puszta cím alapján felületes vagy egyenesen félrevezető besorolásokra. Az ETO rövidített táblázataként magától értetődően kínálkozott a Magyar Nemzeti Bibliográfia ún. 300-as osztályozása. Azonban e rövidített táblázat további munkákat adott: egyrészt társadalomtudományi és természettudományi részre kellett szétbontani 25 , másrészt az egyes osztályokat a külföldi könyvanyag természetének megfelelően korszerűsíteni, itt-ott bővíteni 26 . Figyelni kellett arra is, hogy a szakszerkesztőknek módjuk és lehetőségük legyen •— a beérkező könyvanyag tartalmi sajátosságaitól függően — az egyes csoportokat összevonni vagy tovább differenciálni. Legtöbb problémát az ETO O szakjának szerepeltetése okozta. Mivel az általános- és segédkönyvek mindkét főterület kutatóit és szakembereit érdeklik, az a nézet nyert megerősítést, hogy a O szakot mindkét sorozatban meg kell ismételni. Igen fontos volt a jegyzékekben szereplő könyvtárak jelzésének, az ún. 151
