AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon

tájékoztatási funkcióit nem tudja hatásosan kifejteni. A külföldi könyvek központi feldolgozása ezt a nehéz problémát is sikerrel képes megoldani. 4. A központi katalógus fenti teljessé válása s a havonta, késés nélkül megjelenő gyarapodási jegyzékek lehetővé teszik a könyvtárközi kölcsönzés minőségi és mennyiségi fejlődését s megvalósítják az eszményi célt: az ország valamennyi szakembere és kutatója — bárhol dolgozik is — nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is hozzájuthat az ország bármely könyvtárába beérkezett külföldi szakmunkához. Más szavakkal: a virtuális olvasótábor minden tagja minden könyv olvasójává és használójává válhatik. 5. Az országos gyarapodási jegyzékek — mivel anyagukat szakrendben tárják fel — megfelelő elemző munka segítségével igen alkalmas eszközök lesznek a könyvtárak gyarapítási tevékenységének tervszerű koordinálására. A lelőhelyek közlése, e közlések rendszeres figyelésefelfedi egyrészt a felesleges, nem a könyvtári gyűjtőköröknek megfelelő beszerzéseket, másrészt — mintegy e kép negatívjaként — segít rámutatni az esetleges hiányokra, fehér foltokra is. A jegyzékek anyagának hosszabb távra történő elemzése és tanulmányozása további haszonnal járhat könyvtárpolitikai célkitűzéseinkben: a gyűjtőköri elhatárolás, finomítás és differenciálódás objektív mérőeszközeivé válhat s a magyar könyvtárak gyűjtőköri kódexének létrehozásában komoly szerephez juthat. 6. Mint a nagy címanyagot feltáró országos katalógusok, az összesített gyarapodási jegyzékek is elláthatnak bizonyos bibliográfiai funkciókat, segítségükkel szakkartotékokat, irodalomjegyzéket lehet összeállítani, az országba beérkezett külföldi eredetű szakbibliográfiák rendszeres regisztrálásával pedig másodfokú bibliográfiává válhatnak. 7. Végső fokon az eddig tárgyalt szakirányú funkciók eredőjeként a korunkat, a szocialista tervgazdaságot s nem utolsósorban a modern könyvtári törekvéseket annyira jellemző gazdaságosság és racionális munkamódszer nagy mértékben érvényesülhet a központi katalogizálás segítségével létrejövő országos gyarapodási jegyzékek megalkotása közben. A sokszáz helyen előállított, a kis szakkönyvtárakban nem egyszer hibás címleírásokkal, kisipari módszerrel létrehozott kartotékok helyet egyetlen és helyes címleírással, korszerű nagyüzemi sokszorosító technikával elkészített kartonok kerülnek a különféle könyvtári katalógusokba. Végül — de nem utolsó sorban — a központi megoldás következtében a sok munkaerőt, pénzt ós anyagi ráfordítást, sokszorosító kapacitást lekötő különféle hálózati és könyvtári gyarapodási jegyzékek feleslegessé válnak, népgazdasági szinten az egy helyen történő nagyobb ráfordítás lényegében olcsóbb és gazdaságosabb megoldás. így a könyvtárak is megtalálják számításukat, mert az általuk kiadott gyarapodási jegyzékek személyi és anyagi eszközeit egyéb fontos célkitűzések (tájékoztató munka, katalógusszerkesztés) megerősítésére fordíthatják, ugyanakkor az olvasók nem lesznek kénytelenek mintegy 20—25 jelentősebb könyvtár gyarapodási kiadványát lapozni, hogy hozzájussanak a számukra fontos új külföldi könyvek adataihoz és lelőhelyeihez. Az 1959/1960 fordulóján megkezdett tervezési munka először az imént vázolt optimális célkitűzések jegyében indult, azonban a program megvalósításának kidolgozásával megbízott könyvtári szakértők már eleve többféle változattal számoltak. 10* 147