AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon
Midőn 1959-ben a külföldi könyvek központi feldolgozása felvetődött, kezdettől fogva kizárólag a devizaigényes (tehát a tőkés államokból származó) könyvek katalogizálásáról lehetett szó. Ugyanis csak ezek a kiadványok jutottak el egyetlen központi elosztó szerven, az Állami Könyvterjesztő Vállalaton keresztül a könyvtárakhoz, így ebben az esetben adva volt az egyetlen helyen végrehajtható központi feldolgozás lehetősége. Sajnos, két lényeges területen már nem volt ilyen egyszerű a helyzet, s ez a körülmény a teljes értékű központi feldolgozást eleve lehetetlenné tette, s már a tervezés első stádiumában is bizonyos kompromisszumokra kényszerített. Az egyik nehézség abból származott, hogy a Szovjetunióból és a népi demokráciákból könyvtárainkba áramló igen fontos szakkönyvek nem egy központon, hanem különféle áteresztő zsilipeken — könyvkereskedéseken — keresztül jutnak könyvtárainkba, így a központi feldolgozás előfeltételei ezen a területen nincsenek adva. A másik, magától értetődően decentralizált terület a nemzetközi kiadványcsere útján beérkező könyveknél adódott. Közismert tény, hogy tudományos — és szakkönyvtáraink — különösen 1958 óta — a múlthoz viszonyítva igen erőteljesen kiépítették cserekapcsolataikat szocialista és tőkés viszonylatban egyaránt. E széleskörű cseretevékenység nemcsak a periodikákra irányult, hanem egyre inkább átfogta a könyveket is. Természetesen központi feldolgozásról itt sem lehetett szó. Éppen ezért a program kidolgozásával megbízott szakfelügyelői javaslat 17 — melyet az Országos Könyvtárügyi Tanács kibővített elnökségi ülése 1960 szeptemberében vitatott meg — eme nehézségek tudatában, mint lehetőségeket, a következő variánsokat tárta fel: a) Az első az „optimális" változat. Ennek lényege az, hogy az AKV helyiségeiben, tehát a külföldi devizaigényes művek központi elosztó helyén szakmailag színvonalas feldolgozó csoport alakul nagy gyakorlattal rendelkező címleírókból és revizorokból. A naprakészen elkészített címleírások alapján a beérkezett példányoknak megfelelő számban haladéktalanul sokszorosítják a kartonokat; ezek már a könyvekkel együtt érkeznek meg a rendelő könyvtárba. Természetesen az Országos Széchényi Könyvtár központi katalógusa szintén birtokába jut minden címleírásnak; ezeket felhasználja az országos gyarapodási jegyzékek szerkesztéséhez, majd beosztja azokat a központi katalógusba. E központi feldolgozó munka s a vele kapcsolatos kartonellátás természetesen jelentékeny státusigénnyel járt volna. Ennek haladéktalan biztosítása nem volt keresztülvihető. Éppen ezért felmerült egy olyan elképzelés is, hogy a legjelentékenyebb budapesti tudományos könyvtárak önkéntes kooperáció keretében havonta bizonyos katalogizáló és revizori munkát vállaljanak a vázolt központi feldolgozás megsegítésére. Mivel ez az elképzelés nem találkozott az érdekelt könyvtárvezetők helyeslésével — hiszen felborította volna a feldolgozó munka futószalagjának rendjét s túlságosan igénybe vette volna az egyébként is túlterhelt feldolgozó személyzetet — igen rövid idő alatt lekerült a napirendről. b) A második számú változat már sokkal inkább a tényleges szükségletekből és igényekből indult ki, s azt a tapasztalatot vette figyelembe, hogy a központi feldolgozás nyomán létrejövő katalóguscédulákra elsősorban a műszakitermelési, továbbá az orvos-egészségügyi és a mezőgazdasági termelési hálózat148