AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai

a szigetelés kérdését csakis a legelmélyedtebb tanulmányozás után, a legtökéletesebb technológiai eljárásokkal szabad megoldani.

34 Stromeyer jegyzi meg nagyon is találóan, hogy a föld alatti raktárak szigetelésének és szellőztetésének kérdését még nem sikerült mindenütt megelégedésre megoldani.

35 6. A raktár tehát a modern könyvtárépítésnek fontos kérdése, különösen a nagy, archivális feladattal is felruházott nemzeti könyvtárak esetében. A könyvraktár azonban, jelentőségét hangsúlyozva, ma már nem tekinthető a tervezés központi kérdésének, csupán egyik legfontosabb, de nem kizárólagos fontosságú problémájának. A könyvtár ma széles körű tudományos—-kulturális—társadalmi feladatokat lát el világszerte, még a nemzeti könyvtárak is (bár éberen őrködnek jellegükből fakadó archivális-konzerváló funkciójukra) egyre szélesebbre tárják kapuikat. A könyvtár, amely korábban raktár („tartály") volt, ma aktív kulturális funkció jegyében „forrássá" változott s e szemlélet széleskörű változásokat hozott és hoz a könyvtárépítés terén is. Azokban a könyvtárakban azonban, ahol az állományt selejtezni nem lehet, ahol tehát meg kell őrizni az állományt a minél távolabbi utókor számára, ott a, raktár — mint említettük — továbbra is fontos része marad az épületnek. A raktár s a raktározás kérdése összefügg az acélszerkezettel s azon belül a tárolásra szánt bútorzat, állványzat (berendezés) kialakításával. Világszerte nagy a tárolási válság. A nemzeti könyvtárakba és más, nagy könyvtárakba hihetetlen mennyiségű könyv, folyóirat s egyéb állományegység áramlik évente. E hatalmas könyvtári „anyag" tárolása óriási nehézségekkel jár. Evs7ázadokon, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy évezredeken át ezen a téren semmi lényeges változás nem történt a raktári bútorzat terén.

36 A raktározási válság azonban néhány szellemes, gyakorlati, jól alkalmazható új raktári berendezést hozott létre. Virgo bradfordi városi főkönyvtáros 1878-ban kezdte alkalmazni könyvtárában a „csuklós állványokat" s ma már a „tömör" raktározásnak számos válfaját ismerjük Ingold svájci mérnök „Compactus" elnevezésű gördülő szekrénysorától A. Sz. Szabitov szovjet mérnök tömör állványán keresztül a „Strafor" és a „Foulkes Mobil Storage System"-ig stb. terjedő tolós állványzatokig. Nem feladatunk ehelyütt e kérdést mélyebben elemezni, csupán rá kell mutatnunk arra, hogy a tömör raktári berendezések, melyek közül pl. a Compactus— Ingold lehetővé teszi, hogy 53 700 kötet helyett ugyanazon a területen 130 440 kötetet tároljunk (243% !),

37 számos fontos építészeti következménnyel járt. A legfontosabb az, hogy az összes födémeket, ahol tömör raktározást kíván alkalmazni a tervezés, kb. 1100—1500—2000 kg/m

2 terhelésre kell alkalmassá tenni. Ugyanakkor e raktározás azzal a nagy gonddal is jár, hogy biztosítani kell a tömör raktári térség s a tároló szerkények teljes kondicionálását és klimatizálását. Mindez természetesen az építési kiadások gépészeti részének gondjait és kiadásait növeli. A tömör tárolóberendezósek valóban nagyszerű lehetőségeket biztosítanak ugyanazon a területen nagyobb mennyiségű állomány tárolására, azonban az állomány-használat gyakorisága esetén a szabad folyosók számát növelni kell, ami csökkenti a berendezés gazdaságosságát, ezért elsősorban ritkán használt irodalom tárolása szempontjából jöhet számításba. Ésszerű tehát, hogy a rak-