AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

banforgó problémakör különben sem korlátozódik a rendőri ügynökök működésére. Hiszen az osztrák hatóságok nem érték be emigránsellenfeleik puszta megfigyeltetésével, hanem mindent elkövettek megfélemlítésük érdekében {többször hazarendelték némelyiküket, s ha az illetők nem engedelmeskedtek, állampolgári jogaik korlátozásával sem késlekedtek), diplomáciai úton is felléptek szabad mozgásuk lehetetlenné tétele végett (s egyes esetekben sikerült is például nem egy osztrák röpiratírót kitiltatniuk bizonyos német államok területéről), sőt még azzal is megpróbálkoztak, hogy bértollnokok elleniratainak közzétételével ellensúlyozzák hatásukat. Ezeknek az intézkedéseknek a részletei és az eredményei pedig ma még nagyrészt feltáratlanok. S épp így lényegében feltáratlanok azok a kapcsolatok, amelyet ez az irodalom megannyi ellenrendszabály dacára is képes volt fenntartani az abszolút rendszer ellen küzdők otthoni csoportjaival, és az a hatás, amelyet a maga nehéz körülményei között is gyakorolhatott az osztrák társadalom haladó rétegeire. Hiszen tudjuk például, hogy a szigorú tilalmi intézkedések az Ausztriába irányuló könyvcsempészet felvirágzását vonták maguk után (amiről már csak azok a nagyszabású razziák is árulkodnak, amelyeket a hatóságok az osztrák könyvkereskedők raktáraiban voltak kénytelenek lebonyolítani időnként), ennek a csempészetnek azonban egyelőre sem útjait-módjait, sem számszerű méreteit nem ismerjük eléggé s még kevésbé tudjuk ma még megmondani, kikhez és milyen számban jutottak el végül a szóbanforgó művek, arra pedig végképp nehezen tudnánk jelenleg választ adni, hogy mennyiben járultak hozzá egyes társadalmi rétegek ellenzékiségének felkeltéséhez, illetve elmélyítéséhez. Vagy tudjuk például azt is, hogy idővel létrejött bizonyos együttműködés az emigráció liberálisai és az alsó-ausztriai rendi gyűlés balszárnya között (a Grenzboten példának okáért 1846-ban nagy készséggel biztosított nyilvánosságot az alsó-ausztriai rendek feliratának, amely többek között a robot- ós tizedmegváltás kötelezővé tételét sürgette), ennek az együttműködésnek egyéb részleteit azonban alig ismerjük s még kevésbé ismerjük azokat a kapcsolatokat, amelyek nyilvánvalóan fennállottak ez irodalmi emigráció és más rokonirányzatú otthoni csoportosulások között. Az utóbb említett kérdések teljes tisztázásához persze már nem elegendő a — különben ez esetben elsőrendű — nyomtatott forrásanyagnak, maguknak az érintett röpiratoknak és hírlapoknak a tanulmányozása, ehhez már jelentős levél- és kézirattári forrásanyagot (cenzúra-iratokat, rendőri és követi jelentéseket, missilis leveleket stb.) is mozgósítani kellene, ami — mint már volt róla szó — magyar kutatók számára nem egykönnyen megoldható feladat; kevésbé áll viszont ez az elvégzendő munkának arra a részére, amely a magyar közönséget legközvetlenebbül érdekelheti: e Fiatal Ausztria és az egykorú haladó magyar politikai és irodalmi élet kapcsolatainak feltárására (amit viszont még meg is könnyít az, hogy a magyarországi könyvtárak — kivált az Országos Széchényi Könyvtár —, ha nem is hiánytalan, mindenesetre gazdag gyűjteménnyel rendelkeznek az osztrák emigráció röpirodalmának termékeiből). E haladó osztrák-magyar kapcsolatok meglehetősen kiterjedtek és sokrétűek voltak. Mindenekelőtt említést érdemelnek a közvetlen mindennapi érintkezések, amelyek azáltal jöttek létre, hogy a Fiatal Ausztria köréhez tartozó 304