AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

szerzők egy része magyarországi lapokban és almanachokban is publikált, mások pedig személyesen is megfordultak Magyarországon, s ezek közül néhányan a magyarországi németnyelvű lapok szerkesztésébe is bekapcsolódtak, mint például Julius Seidlüz és Isidor Heller a Der Ungaréha,. Mindebben nyilvánvalóan nem mellékes része volt annak, hogy a magyarországi cenzúra-viszonyok még mindig tűrhetőbbek voltak az ausztriaiaknál, amit már csak az is mutat, hogy magyar lapok — mint azt Szemző Piroska és Réz Henrik már részletesen kimutatta — nem egyszer adtak teret a haladó osztrák írók olyan dolgozatainak, amelyeknek otthoni közlését a cenzúra meggátolta. Még inkább figyelemre kell azonban méltatnunk azt a tényt, hogy a szóbanforgó írók műveikben is jelentős teret szenteltek a magyarországi állapotoknak. Voltak közöttük, akik — mint például Gross-Hoffinger — egész köteteket is írtak Magyarország földrajzi, gazdasági és társadalmi viszonyairól. Voltak, akik emlékiratszerű művekben dolgozták fel magyarországi élményeiket, mint például Friedrich Schönholz Zehn Jahre in Ungarn című könyvében. Voltak azután mások, akik egyes szépirodalmi műveiknek választották színhelyéül Magyarországot, mint például Herloss a Hunyadiak korát felidéző Der Ungar című regényében. S voltak végül olyanok — és számunkra nyilván ezek a legfontosabbak —, akik egyes röpirataikban a magyar politikai élet kérdéseihez szóltak hozzá. így járt el például a már többször említett Gross-Hoffinger, amikor Ungarisches Portefeuille című munkájában kerek alkotmánytervezetet dolgozott ki Magyarország számára. És így járt el Franz SchuselJca is, megírván Oesterreich und Ungarn című röpiratát, amelyben — mint másutt már bővebben foglalkoztam vele — mind Magyarországnak Ausztriához való viszonyát, mind Magyarország belső problémáit részletes kritikai elemzésnek vetette alá. De itt kell megemlékezni a Guter Bath für Oesterreich című röpiratról is, amelynek Karl Moeringhen. feltételezhető szerzője szükségesnek tartotta a németül olvasó közönség számára mint nem tanulság nélküli olvasmányt teljes egészében közzétenni a magyar liberálisok Ellenzéki Nyilatkozatát. Ezek a szerzők sok tekintetben elítélték az osztrák kormányzat magyarországi politikáját, a magyar haladó mozgalmak célkitűzéseivel azonban csak kis részben értettek egyet, sőt olykor kifejezetten vitába is szálltak magyar liberálisokkal, így az augsburgi Allgemeine Zeitung hasábjain Schuselka is Lukács Móriccal. Nézeteik alapos tanulmányozása azonban függetlenül attól, hogy a vitás kérdésekben a maguk idején igazuk volt-e vagy sem, mellőzhetetlen kötelességünk, hiszen, ha eltérő eszközökkel is, ők végső soron szintén azért a célért küzdöttek, amelyért az akkori Magyarország legjobbjai: a birodalom népeit egyaránt elnyomó Habsburg-abszolutizmus felszámolásáért. 20 Évkönyv 305