AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

Mégis nagy hiba volna túlbecsülni ennek az irodalomnak az értékét: bármennyire jelentős volt is kiterjedése, tartalmi színvonalát tekintve meg sem közelítette például a korszak magyar publicisztikájának mértékét. Még nagyobbhiba volna viszont alábecsülni ennek az irodalomnak a szerepét: a politika síkján legfőbb előkészítője volt a negyvennyolcas osztrák forradalomnak. Ennek az irodalomnak a megismerése nélkül tehát nem érthető meg kellőképpen maga a negyvennyolcas osztrák forradalom sem, s ha nem vizsgáljuk meg azokat a nézetkülönbségeket és -ellentéteket, amelyek ennek az irodalomnak a keretei között megmutatkoztak, akkor a forradalom később felszínre került belső ellentmondásainak tekintélyes részét sem érthetjük meg kellőképpen. Éppen ezért sürgető feladat végre feltárni ennek az irodalomnak teljes történetét, mégpedig úgy, hogy a kutatás fényt derítsen ez irodalom egyes irányzatainak, árnyalatainak különbségeire, eltéréseire is. Az ilyen irányú kutatás során persze számos nehézséggel kell megküzdeni. Az első és legdöntőbb problémát jelenti mindjárt az a tény, hogy a szóbanforgó munkák legnagyobb része névtelenül vagy álnévvel jelent meg. Ezért már maguknak a külföldön kiadott osztrák szerzőktől származó röpiratoknak az ez idő tájt Németország könyvpiacát szinte elárasztó osztrák tematikájú egyéb írásoktól való elhatárolása is komoly gondot okoz. S még sokkalta nehezebb feladat persze az egyes szerzők kilétének a megállapítása, nem is beszélve azokról a gátakról, amelyek a különböző németországi lapokban, vagy éppenséggel a Grenzbotenben napvilágot látott — álnevekkel, névbetükkel vagy csupán jelekkel jegyzett, többnyire pedig szintén névtelen — kisebb cikkek, levelek íróinak kinyomozásával kapcsolatban állanak a kutatás előtt. Az ezirányú kutatások problematikus voltát mutatja, hogy a Holzmann és Bohatta-íéle nagy német Anonymen-Lexikon sem tud sok esetben még útbaigazítással sem szolgálni, nem egyszer pedig — különböző forrásokból és időből származó értesüléseinek megfelelően — két-három lehetséges szerző nevét is említi egy munkával kapcsolatban, s néha még azokban az esetekben is téved, amikor határozottan és egyértelműen foglal állást. Es mindez nem is csodálható, hiszen már maguk a kortársak is, akiknek ilyen irányú utalásaira pedig elsősorban vagyunk kénytelenek támaszkodni, sokszor tulajdonítottak nem egy névtelen művet más szerzőnek, mint aki valójában írta, s kivált olyannak, akinek a neve már ismertebb volt. Az idevágó problémákat azonban talán nem szükséges részletezni. Hadd említsem meg inkább áttekintő tájékoztatásképpen azt, hogy a szóbanforgó röpiratirodalomnak egyötöd részét sem teszik ki azok a művek, amelyeket szerzőjük nevével jegyzett, s a névtelenül vagy álnévvel kiadott műveknek is csak alig több mint a feléről állapította meg az eddigi szakirodalom — úgy látszik — megnyugtató módon szerzőjük kilétét; a fennmaradó művek nagyobbik felének szerzősége mindmáig vitatott, s az egész itt tárgyalt röpiratirodalomnak csaknem egyötöd részét képezik azok a művek, amelyeknek a szerzőségével kapcsolatban még soha senki sem próbált állást foglalni. Ha azonban e munkák szerzőinek kilétére vonatkozó kutatások terén a továbbiakban sikerülne is előbbre jutnunk, ezzel még csak az első lépést tennők meg az előttünk álló úton. A szerzők kilétének tisztázását nevezetesen nyomon kell követnie a szerzők életpályájára vonatkozó kutatásoknak, már csak azért is, mert enélkül nemigen magyarázhatjuk meg, miért jutottak el a maguk ellen302