AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

tományokban a szó igazi értelmében vett politikai sajtó voltaképpen nem létezett. Az ártalmatlan irodalmi és egyéb nem kifejezetten politikai jellegű lapokat -meg, ha számuk lényegesen nagyobb volt is, teljesen gúzsba kötötte a cenzúra. 8 ami végül a könyvkiadást illeti: ennek a körülményei sem voltak sokkal kedvezőbbek a sajtóéinál, politikai tárgyú művek megjelentetésére az írók már eleve nem is gondolhattak, a szépirodalmi vagy tudományos munkák pedig szintén meg kellett hogy járják a könyvvizsgálat kálváriáját. A feudális abszolutizmus válságának elmélyülésével párhuzamosan azonban — ilyen nehézségek ellenére, sőt talán éppen ezeknek a nehézségeknek a hatására is — nőttön nőtt Ausztriában a politikai kérdések iránti érdeklődés. Ennek az érdeklődésnek a kibontakozásában nagy szerepet játszott az 1830-i francia forradalom s annak németországi visszhangja is. Egyre többen figyeltek fel ez idő tájt a meglevő állapotok konzerválását célul tűző metternichi rendszer visszásságaira, s egyre többen igyekeztek kitörni a szabad véleménynyilvánítás gátjai közül. De mit tehettek ilyen körülmények között azok, akik nem tudták szó nélkül tudomásul venni az Ausztriában uralkodó közállapotokat ? Anton Auersperg gróf például (akinek a magyar Mádl Antal legújabban külön tanulmányt is •szentelt) egy egész kötetnyi versben juttatta kifejezésre a rendszer iránti elégedetlenségét, kötetére azonban Frankfurtban volt kénytelen kiadót keresni s címlapjára még ott is az Anastasius Grün álnevet nyomatni. Anton Johann Gross-Hoffinger pedig németországi tartózkodását felhasználva merhette csak az osztrák viszonyok bírálatának szentelt röpiratait megjelentetni, természetesen szintén álnévvel vagy névtelenül. S a prágai születésű Kari Herlossn&k a monarchia fullasztó levegőjéből végleg ki kellett szakítania magát, hogy Németországban letelepedve regényeken kívül néhány politikai szatírát is napvilágra bocsáthasson. Mivel pedig egyre többen kényszerültek hasonló megoldásokhoz folyamodni, mindinkább növekedett a külföldön kiadott Ausztriával foglalkozó politikai jellegű írások száma. E növekedésnek azután a negyvenes években döntő lökést adott a kiéleződő kül- és belpolitikai helyzet következtében Ausztriában is erősebben meginduló politikai erjedés. Szabadabb légkörbe vágyó osztrák férfiak sorozatosan vándoroltak ebben az időben Németországba, hogy az ottani kedvezőbb cenzúralehetőségeket kihasználva, a toll fegyverével küzdjenek a hazájukban uralkodó viszonyok megjavításáért. S ha sokan ezek közül még főleg szépírói eszközökkel folytatták is a harcot (mint például Mobitz Hartmann, Alfred Meissner és Hermann Móllett, az osztrák politikai líra jelentős képviselői), az egyre élesedő társadalmi ellentmondások félreé^thetetlenebb kifeiezé?ének a vágya mind többjüket késztette közvetlenebb eszköznek, a publicisztika fegyverének a választására, így vált például az eredetileg novellistának indult Franz Schuselka a röpiratirodalom egyik legjelentősebb képviselőiévé. I<?naz Kuranda pedisr, aki Lipcsét, az emigrált osztrákok legfőbb menedékét választotta végül lakóhelyéül, Die Grenzboten című — részint politikai, részint irodalmi — lapjának a megindításával megteremtette az Ausztriával foglalkozó írások állandó gyűjtőhelyét, s benne korlátlan teret biztosított az otthonmaradottak részére is, hogy híranyagok és cikkek kiküldésével szintén hozzájárulhassanak az osztrák abszo^tizmus fonákságainak és ellentmondásainak leleplezéséhez. Sőt, hovatovább az otthonmaradottak sem érték be azzal, hogy rövid leveleket és cikkeket juttassanak 299