AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról 8. LENGYEL MÁRTA Nincs olyan ország, amelynek történeti fejlődése független volna más országokétól. S éppen ezért nincs olyan ország, amelynek történeti fejlődését kellőképpen megérthetnők, ha önmagában, elszigetelten vizsgáljuk. Különösen elmondható pedig ez az olyan országokról, amelyeknek fejlődése többé-kevésbé huzamos időn át nagyobb, vegyes összetételű birodalmak keretei között zajlott le, tehát a Habsburg-birodalom alkotórészeiről s köztük Magyarországról is. Ennek ellenére a magyar történetírók számottevő részének műveire hosszú időn át egyfajta provinciális szemlélet volt jellemző (ami nyilvánvalóan a polgári történetírásban eluralkodott nacionalista látásmód kihatása volt és csak e látásmód akaratlan hatásának minősíthető még azoknál a történetíróknál is, akiktől egyébként a nacionalizmus teljességgel idegen). Az utóbbi időben viszont végre fordulat állott be ezen a téren történetkutatóink körében, s ma már, elmondhatjuk, általános az a meggyőződés, hogy már csak a magyar fejlődé?» jobb megértése érdekében is elengedhetetlen más országok s mindenek előtt az egykori osztrák örökös tartományok történetének az eddiginél lényegesen alaposabb vizsgálata és megismertetése. Ami mármost a közelebbi tennivalókat illeti: az osztrák történet egészének vizsgálatán belül is különösen nagy gondot kell fordítanunk a birodalom utolsó, mintegy százharminc esztendős válságkorszakának a tanulmányozására, mivel a birodalom válságának a lefolyása és kimenetele sok tekintetben döntő, máig is ható következményekkel járt a birodalom keretei közül utóbb kivált valamennyi nép további fejlődésére nézve. Ezt a feladatot azonban kielégítően nem oldhatjuk meg pusztán az osztrák történeti irodalom eddig eredményeinek számbavétele és felhasználása révén. Az osztrák történetírásban mindmáig uralkodó konzervatív irányzat ugyanis éppen azoknak a haladó törekvéseknek a kutatásával nem foglalkozott jelentőségükhöz mérten, amelyek politikai síkon elsősorban járultak hozzá a birodalom válságának a kibontakoztatásához s amelyek ugyanakkor magát a válság megoldását is előmozdították. Ezt a sajnálatos mulasztást pedig egyedül az is megmagyarázza, hogy a konzervatív osztrák történetírókat 1918 előtt is, után is mindenekfölött összbirodalmi szempontok vagy illúziók vezérelték, s ezek eleve is nagy mértékben megnehezítették számukra, hogy kellőképpen méltányoljanak olyan törekvéseket, amelyeknek végső soron számottevő részük volt a birodalom felbomlásában. 296