AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: A negyvennyolcas osztrák forradalom eszmei előtörténetének problémáiról

A birodalom felbomlását a már említett hosszan elhúzódó válság előzte meg. Ezt a válságot két mélyremenő ellentmondás létrejötte idézte elő. Az egyik ellentmondás egyfelől a birodalomban uralkodó feudális rend, másfelől a feudalizmus méhében (Ausztriában egyébként rendkívül lassan) kifejlődő (a 18. század második felére mégis már bizonyos minimális fejlettségi fokot elérő) kapitalista termelési viszonyok között alakult ki. A másik pedig, az előbbivel egyidejűleg és attól el nem választhatóan, egyfelől maga a birodalom mint feudális eredetéből következően nemzetek fölötti, azaz nemzetietlen alakulás.* másfelől a kibontakozó kapitalista viszonyok talaján megszülető antifeudális és nemzeti mozgalmak között bontakozott ki. A Habsburg-birodalom válságának haladó irányú megoldására törekvő mozgalmak három időbeli csomópont körül sűrűsödtek össze. E mozgalmak első nagyobb hulláma az első francia forradalom idején és azzal szoros összefüggésben borította el a birodalmat. Ennek legfontosabb (de korántsem azonos tartalmú és jelentőségű) összetevői az Osztrák-Németalföldön lejátszódott függetlenségi háború, az 1790-i Habsburg-ellenes magyar nemesi ellenállás, valamint az osztrák és a magyar jakobinus szervezkedés voltak; ezek közül egyedül a belga függetlenségi harc járt eredménnyel, Belgiumnak a birodalom keretei közül történt kiválásával, a többi, mivel — a kapitalista viszonyok akkori alacsony fejlettségi fokának megfelelően — még meglehetősen gyenge és súlyos belső ellentmondásokkal is terhelt volt, közvetlen céljait nem érte el s ezért elsősorban mint a későbbi hasonló mozgalmak úttörője bírt jelentőséggel. A második ilyen hullámot az 1848-i forradalmak sorozata képezte. Ezek a forradalmak a kapitalista irányú fejlődés időközben végbement fokozatos térhódítása következtében már sokkal nagyobb erőt képviseltek, mint a korábbi mozgalmak, a birodalom szétzúzását azonban még ezek sem tudták elérni. Ebben részint belső és egymás közti ellentéteik számottevő voltai, részint és különösen pedig a nemzetközi viszonyok kedvezőtlen alakulása gátolta meg őket. De jelentőségük így is hatalmas volt. Vereségük ellenére ugyanis olyan súlyos csapást mértek a birodalomra, amelyet az soha többé nem tudott kiheverni. Kivívták a jobbágyfelszabadítást, aminek következtében az alapban uralkodóakká lettek a kapitalista viszonyok, s ha nem is azonnyomban, kihatásaikban elérték az immár évszázadok óta fennálló feudális-abszolutisztikus államberendezés felszámolását. Mindez pedig természetszerűleg még tovább mélyítette a birodalom válságát, hiszen lehetővé tette, hogy a birodalom elnyomott népei ezután haladottabb, immár túlnyomóan kapitalista viszonyokra támaszkodva folytassák harcukat a birodalom feudális keretei ellen. A harmadik hullám azután a huszadik század folyamán, már az imperializmus szakaszában bontakozott ki. S az imperialista viszonyok talaján a birodalmat feszítő osztály- és nemzeti ellentétek minden előzőnél élesebb alakot öltöttek. Ekkorra a birodalom feudális kereteinek a szétzúzására irányuló törekvések már elég erősek voltak ahhoz, hogy — a most viszont a Habsburgokra nézve kedvezőtlen nemzetközi körülmények között — véghez tudják vinni a birodalom felszámolását. Mindezekben a harcokban a legfőbb szerepet a soknemzetiségű Ausztria elnyomott népeinek haladó elemei játszották, de magának az osztrák uralkodó nemzetnek a feltörekvő erői is tevékenyen részt vettek bennük. S ez a részvétel különösen az 1848-i forradalom előkészítésének és megvívásának a szakaszában,. 297