AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Iszlai Zoltán: Sándor István „Magyar Könyvesház"-ának fogadtatása

ten es nicht anders geschehen, als dass eine grosse Anzanl von hierhergehörigen Schriften aus diesem Verzeichnisse wegblieb"

24 A kritika kissé fanyalgó. Már az első mondatok között érezhető bizonyos elhatárolódás Sándortól, aki irigylésreméltó életet folytat Bécsben. Ez már ÍLZ értelmiségi foglalkozásából és nem csupán a vagyonából élő új irodalmártípus elkülönülési szándékának alig észrevehető jelentkezése. Összehasonlítva azonban tartalmilag a másik kritika konkrét kiegészítéseket is felsoroló, tájékozottabb, objektívebb hangjával Schedius recenziója alulmarad. Ez a kritika is foglalkozik Sándor személyével, de másként: Hr. Stephan Sándor ist der erste Schriftsteller Ungarns der sich dieser mühsamen Arbeit unterzog und daher ist er sehr zu entschuldigen, wenn er hier ein Verzeichniss liefert . . . Sein patriotisches Unternehmen und der Fleiss, bey dieser Compilation arbeitete, verdient vielmehr Dank als Tadel."

25 Mint említettük, a két kritika közti különbség a tartalmi kérdések tárgyalásánál válik teljesen nyilvánvalóvá. Schediusénak a lényege: a hiányok tényének többszöri hangsúlyozása, körülírása. Ezenfelül már csak az abban az időben elmaradhatatlan nyelvészkedés következhet: „In der Vorrede vertheidigt der würdige Vfs. auch den auf dem Titel gebrauchten Ausdruck: Könyvesház (Bibliothek) statt Könyvház, durch die Analogie von Halastó, Borospintze, Szöllőskert etc. Allein man sagt doch auch Sóház, Tárház, Hadház . . . warum nicht auch Könyvház?"

26 Ez a kritika „hatásos" zárómondata. A kor nagy feladata: a nyelvművelés. Aki írónak, vagy tudósnak tartotta magát, az minden adandó alkalmat megragadott a nyelv művelésére, csinosítására. A másik — ismeretlen — kritikus viszont egyhuzamban felsorol egy csokor kimaradt művet, többek között kolozsvári nyomtatványokat, teljes címleírással. Felhívja a figyelmet néhány, 1802-ben tett utazásakor megismert könyvtár földerítetlen gazdagságára, a nagyváradi főgimnázium prodirektorának magánkönyvtárára, a Teleki könyvtárra és a reformata-könyvtárakra. Egyszóval: azonnal megragadja az alkalmat az ismeretkör és a kutatási lehetőségek tágítására. Neki is vannak nyelvészeti jellegű megfigyelései de megfigyelhető, hogy SchediusszsA szemben nyelvtörténetileg átfogóbb, lényegesebb kérdést ragad meg: „Uebrigens verdient Hr Sándor dafür alles Lob, dass er am Ende seiner ungarischen Bibliothek . . . von 249 S an sehr viele technische Ausdrücke, die sich aus fremden Sprachen in die ungrische eingeschlichen haben, durch seine ungrische von ihm glücklich ausgedachte, ersetzte, wodurch er die künftigen ungrischen Wörterbücher nicht wenig bereichert hat"

27 A szerző reagálva Schedius kritikájára 1803 dec. 13-án eléggé epésen írja Révai Miklósnak: „Kérlek ne sajnáljad Schedius urat nevemmel megtisztelni s egyetemben néki megjelenteni, hogy a Könyvesházom Recenziójával megelégedtem. Ez az érdemes és tudós hazafi igen lekötelezne, ha észrevett hibáimat, melyeket a hibás katalógusok követtek el velem, kijegyezgetné s azokat akár kezemhez küldené, akár pedig Zeitschriftjében iktatná, hogy mentől előbb hasznokat vehessem s amit vétettem, a Toldalékban helyre hozhassam . . . S mivel ő kegyelme olly szerentsés (amiről teljességgel nem kételkedem) [!!] hogy még fél annyi Magyar Könyvet is említhetne, azokat egyszersmint tudtomra adni méltóztassék. Fogadom, hogy a teendő fáradtságát illendőképpen megszolgálnám".

28 285