AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Iszlai Zoltán: Sándor István „Magyar Könyvesház"-ának fogadtatása

Sándor tisztában van azzal, hogy a feladatra elsőként és egyedül vállalkozik: ,,A nyelvünkbéli könyveknek illendő rostálójuk eddig még meg nem jelent." Tudja, hogy kötelezettségei is nagyok, ő mindenesetre erejéhez képest igyekszik feladatának megfelelni, természetesen azt már elöljáróban is közli,, hogy sokkal több magyarnyelvű könyv van, mint amennyit összegyűjtött, ezért várja a hibák helyrehozását.

19 A Magyar Könyvesház egy évi nyomdai huzavona után 1803-ban jelent meg.

20 Ma csupán történeti értéke van. Legfigyelemreméltóbb része az Előbeszéd, mert ebből következtethetünk a tudományos adatok gyűjtésének és feltárásának módszereire. Ezenkívül érdekes betekintést nyerünk egy akkori magyar bibliográfus „könyvészeti elveibe." Ezek a módszerek és elvek még kialakulatlanok. A tudományos feladatból következő valamilyen határozottabb célkitűzés helyett a ma már szokatlan jó szándék helyettesítődik be. A nyomdászattörténeti funkcióból következő időrendi elrendezési forma kialakításának alapötlete, amely lényegében Magyarországon korszakalkotónak is nevezhető,, a megvalósításban kissé eltorzul. A gyűjtőkör határai tartalmilag és formailag is elmosódottak, a „körülhatárolás" a meglevő anyag áttekintése után készülhetett. A leírás módszere sem előre meghatározott, csupán ennek tapasztalatait vehetjük tudomásul az előszó elolvasásakor. Sándor — érthető okokból kénytelen lemondani az autopsziáról, ezt meg is mondja, de nem tesz említést forrásösszehasonlításról és forráskritikáról sem. A minden és mindenkori kezdő' kutató attitűdje, az írott szóban, adatban való vak bizakodás itt a történetileg kialakulatlan kutatói módszerekre, az időrend négyszeres újrakezdése pedig arra mutat, hogy, noha elképzelhető, hogy cédulázó módszerrel végezte a gyűjtőmunkát, ennek előnyeit az anyag elrendezésénél nem tudja kihasználni. A revizió és a szelektálás — a már megírt lapokról készült, s így nem volt arra lehetősége,, hogy az időközben előkerült vagy gyűjtött anyagot besorolja, a feleslegeset pedig eltávolítsa. Emiatt közöl azonos műveket is.

21 A bibliográfia használhatóságát növelni akaró szerzők szerinti betűrendes mutató célját téveszti. Elsikkad a tételre, vagy lapszámra való utalás a biobibliográfiai adatszolgáltatás (a szerzők foglalkozásának közlése) mellett. Hogy ezidőben nálunk a tudományos gyűjtőmunka módszerei általában is kialakulatlanok, azt frappánsan bizonyítja az, hogy a korabeli kritikusok és a használók is főleg a kevés adatot hiányolják és nem, vagy csak mellékesen említik a pontatlan adatfeldolgozást. (Ez utóbbiak közé tartozik viszont Kazinczy is egy megjegyzéssel.)

22 A bibliográfia fogadtatása kedvező. A kortársak értékelik a Magyar Könyvesházat. Mindkét alaposabb kritikája német nyelvű, magyar kritikára ebben az időben nincs mód. A Magyar Hírmondó ezidőtájt szűnt meg, a Magyar Kurír nem foglalkozik irodalmi kritikával. Az első kritikus Schedius Lajos János, aki Révai Miklóssal, Sándor egyidőben jó barátjával rivalizálva 1792-ben, 24 éves korában került a pesti egyetem esztétikai tanszékére.

23 „Ein sehr erwünschtes Hilfsmittel für die ungarische Literärgeschichte Herr von Sándor, der in Wien ein beneidenswerthes Leben im Schoosse der Musen führt, hat sich . . . um die ungrischen Alterthümer und besonders um die Literärgeechichte sehr verdient gemacht

. . , Auch die gegenwärtige Schrif te . . gewährt . . . eine sehr gute Grundlage: zu einer künftig auszuarbeitenden vollständigen Uebersicht der eigentlichen Nationalliteratur unsers Vaterlandes . . . konn284