AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

A mi szempontunkból ez alkalommal még fontosabb az egyleveles másik lapja, ahová — igen szokatlan módon — Péter bíboros búcsúlevél űrlapját nyomták. Ez is kétségtelenül Baumgarten műhelyében készült, és szövege teljesen megegyezik a Magyarországon használtakkal, amelyeket fentebb már ismertettünk. A nyomtatott évszám itt az 1501. évre szól. Miután három példányról is tudunk,

251 amely ugyanilyen összeállításban készült, ezt nem lehet véletlennek, vagy alkalmilag felhasznált makulatúrának minősíteni, már csak azért sem, mert a búcsú hirdetése — amint ezt tanulmányunkban fentebb már láttuk — 1502 tavaszán, amikor is a könyvhirdetés készülhetett, még javában tartott, és így a búcsúlevél űrlap továbbra is jól felhasználható volt. Inkább arra kell következtetnünk, hogy rendkívül ügyes, kereskedői fogásról van itt szó, amikor egy nagy példányszámú és igen széles körben terjesztésre került nyomtatvány, a búcsúlevél hátlapját hirdetés céljára használta fel a nyomdász. Erre ilyen korai példát eddig még Európa-szerte sehol sem ismertünk. Nyilván közrejátszott ebben az a körülmény is, hogy Péter bíboros küldetése Cseh- és Morvaországban mind a búcsú hirdetésére, mind a valdensek elleni küzdelemre egyaránt vonatkozott. IX. Miután a békét megkötötték a törökökkel, Isvalies megbízatása is tárgytalanná vált: 1503. szeptember 7-én a király által gazdagon megajándékozva, ünnepélyesen búcsúztatták Budáról. A legátus ezután még tíz napot tartózkodott mint BaJcócz vendége Esztergomban, csak ezután vette útját Itália felé.

252 A velencei nagytanács előtt október 8-án jelent meg a bíboros, ahol kifejtette, hogy milyen fontos szerepe van Magyarországnak a törökök elleni harcban, így mentegette magát azért, hogy kénytelen volt egy időben— amikor a Velence által tervezett békét megakadályozni igyekezett — a Signoria ellen állást foglalni. Egyben beszámolt arról a hatalmas anyagi támogatásról, amelyben Magyarország a pápaságtól és Velencétől részesült. A magyarok azonban nem sokat tettek a törökök elleni harc érdekében, ő viszont azon fáradozott, hogy a keresznyek ezek után minél tisztességesebb békét kössenek.

253 A történelmi áttekintés teljességéhez helyesnek látszik megvizsgálni, hogy mennyi is volt az az említett anyagi támogatás összesen, amelyet Ulászló a törökök ellen szervezett harc címén ezekben az években kapott. Forrásaink szerint a pápától 106 773

254

, Velencétől 188 533

255

, míg Pétertől, mint a keresztes hadjárat hirdetőjétől — ahogy ezt alább látni fogjuk — a beszedett búcsúpénzekből 60 000 arany, vagyis összesen 355 306 arany jutott a királynak. Tengernyi pénz volt ez az akkori fogalmak szerint. Felhasználása azonban nagy részében nem felelt meg a kitűzött célnak. Példa legyen erre az a hétezer arany, amelyet Ulászló követei, akik a Franciaországból érkező uralkodói jegyes elé utaztak, közvetlenül Velencében vettek fel saját költségeik fedezésére.

256 A velencei köztársaság, ill. a pápaság anyagi támogatása Magyarországra két úton került. Az egyik a közvetlen szállítás volt, amikor is az aranyakat Zeng kikötőjében adták át Lányai Albertnak, Ulászló megbízottjának.

257 A másik mód a kereskedőkön, ill. bankárokon keresztül történt lebonyolítás volt. A köztársaság segélyének átutalásából élénken kivették részüket 269