AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

a Budán tevékenykedő velencei kereskedők, akik a szülővárosukban átvett összegek fejében folyósították a királynak az említett segély egy részét.

258 A pápai támogatás — a fentmaradt iratok tanúsága szerint

259 — úgy látszik kizárólag a Fugger-h&nkházon keresztül bonyolódott le. Az évi 40 00O aranyat három részletben folyósította a pápai kincstár 1501. március 25. és 1502, november 4. között. A bonyolult pénzügyi tranzakciók különféle hitelek, követelések átruházásával stb. jártak. Ennek során kezdődött a pápaság eladósodása a Fuggerelenél, akik a velük rokon Thurzó családon keresztül Magyarország: akkori zavaros pénzügyeiből már korábban is dús hasznot húztak. Hogy végül is ez a Magyarországon több mint két éven keresztül folytatott búcsúhirdetéshez kapcsolt pénzszerző manőver kinek-kinek milyen bevételt eredményezett, azt megbízható, összefüggő adatok ismeretének hiányában igen nehéz megítélni. A jubileumi búcsú során begyűlt összeget a pápa hazánkban — egyes források szerint

260 — teljes egészében átengedte a törökök elleni harc költségeire, így annak begyűjtéséről, mint láttuk, a király gondoskodott. A jubileumi búcsúk teljes magyarországi bevételéről az 1500—1503 évekből Burgio nuncius 1525 augusztus 9-én azt írta, hogy az 120 000 arany volt.

261 Péter bíboros említett velencei beszédében elmondotta, hogy Ulászló a jubileumi jövedelemből összesen 60 000 aranyat kapott a pápától.

262 E két adatot összevetve úgy tűnik, hogy a pápa mégsem engedte át a teljes összeget a király céljaira. Bár a begyűjtést — ahogy ezt már eddig számtalan esetben láttuk — a király megbízottai végezték, a legátus a kiemelt összegekről

263 pontos elszámolást követelt.

264 Bornemisza János kincstáros egyik leveléből pedig 265 az derül ki, hogy egyes helyeken formai okok miatt a bevétel teljes egészében Isváliest illette, és a királynak ebből semmi haszna sem volt. Intette tehát az alattvalókat, hogy nehogy ismét ebbe a hibába essenek. Mindezek alapján úgy látszik, hogy a teljes bevétel — feltehetően fele-fele alapon — megoszlott a király és a legátus között. Kérdéses, hogy ez utóbbi saját személyében tartotta meg az összeget, mint Peraudi Németországban a búcsú hirdetésének költségei címén — gondoljunk csak az ismertetett 1501. évi budai úrnapi körmenettel kapcsolatos ünnepségek jelentős kiadásaira — vagy abból Rómába is kellett neki bizonyos százalékot továbbítania. Hogy ez a hazánkban begyült 120 000 arany milyen hatalmas Összeg volt, arra a kincstár évről évre csökkenő teljes bevételéből lehet következtetni: ez 1494-ben 177 305, 1495-ben pedig 136 636 arany volt.

266 Vagy álljon itt egy adat Ulászló egy évi teljes bevételéről az összes -várostól, Erdélyből és a szászoktól: 39 730 arany.

267 így végül is teljes egészében haszontalanul veszett kárba az a nagy erőfeszítés, amelyhez egyes országok, és mint láttuk az egyes kisemberek olyan komoly áldozatot hoztak. Ennek az lett volna a rendeltetése, hogy hazánkat megszabadítsa a törökök egyre elviselhetetlenebbé váló nyomásától. Hogy ez Magyarország számára mit jelentett volna, azt a később végigszenvedett másfél évszázad pusztításainak ismeretében, így utólag tudjuk csak igazán lemérni. 270