AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

erejével Velence érdekeit szolgálta, és ezzel keresztezte VI. Sándor elgondolásait. Nem csoda tehát, hogy a pápa nem engedett Velence nyomásának, amikor az az 1503. április 11-én elhunyt konstantinápolyi pátriárka címét Bakócznak adni kérte. Péter legátus — miután azt előbb Esztergomban Bakócz-cal és Budán a, velencei követtel megbeszélte — Ulászlóval is megtárgyalta és több pontban módosításokat is eszközölt a török békeajánlatokon. így kerültek azután azok vissza Konstantinápolyba, ahol nem is akadtak komoly ellenzésre.

242 A Budán és a portán egyidejűleg, de külön-külön kiállított két békeeskű szövege némi eltérést mutatott. Ezt azután a kiküldött megbízottak egyeztették, amikor is Ulászló kifejezett kérésére belevették a szövegbe azt a kitételt, amely szerint a király a békét az összes keresztény fejedelmek nevében kötötte. Erre a pápa már korábban említett kívánsága adott okot.

243 A hét évre szóló béke 1503. augusztus 20-tól számítódott. VIII. Péter legátus magyarországi tevékenységén kívül, amely az általunk most tárgyalt búcsúbiztosi és diplomáciai ténykedésén jóval túlterjedt, de ennek ismertetése e tanulmány kereteit meghaladja, járt más országokban is. Hazatérőben 1503. október 8-án Velencében tartott beszámolójában megemlítette,, hogy felkereste Csehországot, Moldvát, Erdélyt stb. is.

244 Ezen utazásai közül számunkra a csehországi igényel még külön említést, miután ott is nyomatott búcsúlevelet. Ulászló 1501-ben ismételten fellépett a valdensek ellen, akik Csehországban jelentős tevékenységet fejtettek ki. VI. Sándor utasította Isvaliest, hogy a királyt útjára Csehországba kísérje el és legyen segítségére ennek a Róma által már hosszú idő óta üldözött eretnekségnek felszámolásában.

245 A római egyház a valdensek elleni akciójához ezekben az években az irodalmat is igénybe vette. így a neves humanista, Augustinus Olomucensis Tractatus de secta waldensium című műve,

246 valamint Henricus Institoris, a németországi főinkvizitor Sande Romane ecclesie fidei defensionis clippeum adversus waldensium . . . című munkáját — az utóbbit kétszer is egy esztendőn belül — ezekben az években jelentették meg.

247 Mindhárom kötet Konrad Baumgarten olmützi nyomdájából került ki. Nyilván az itteni érsekség volt az egyik fő támaszpontja a valdensek elleni akciónak. Institoris művének 1502. évi kiadásánál — egyes források szerint

248 — több esetben a kötetben egy egyleveles, fólió méretű nyomtatvány is található, amely a betűtípusok, valamint a metszetek tanúsága szerint ugyancsak Baumgarten műhelyéből származik. Sajnos a hazai könyvtárakban található számos példány egyikében sem sikerült ezt az említett egyleveles nyomtatványt megtalálni, a krakkói Jagelló-egyetem könyvtárában azonban rábukkantam ennek egyik példányára.

249 így mód nyílott annak pontosabb tanulmányozására. Baumgarten, aki korábban (1498) Danzigban, majd később (1502—1506) Boroszlóban dolgozott, azon nyomdászok közé tartozik, akiknek munkái általában igen ritkák. így különösen értékes, hogy az említett egyleveles nyomtatvány egyik lapján, éppen tőle könyvkereskedői hirdetés maradt reánk.

250 Ebben Baumgarten Institoris említett munkájának műhelyében készült, újabb kiadására hívja fel a figyelmet és kínálja megvételre. 268