AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
hiteles másolatok 137 kiadására az említett bulla a bíborosnak kifejezetten felhatalmazást adott. 0 azután élt is ezzel a lehetőséggel, amikor március végén számos példányban elkészíttette a búcsú hirdetésének részleteit is tartalmazó bulla másolatait. 138 Ezek alapján a búcsú hirdetése országszerte újra megindult, amint ezt a reánk maradt kéziratos búcsúlevelek sora bizonyítja. 139 Még le sem telt a búcsú hirdetésére kijelölt idő (VI. 27.), a király június 23-án kelt oklevelében máris intézkedett, hogy a jubileumi ládákat azok kulcsainak őrzői nyissák fel és a bennük található pénzt Bornemisza János kincstárnok kezeihez juttassák el, mert a törökök elleni hadi készület céljaira pénzre van szüksége. 140 Ugyanezen a napon állította ki a nevezett kincstárnok Tarczay János részére a felhatalmazását, amelynek alapján az a pénzt felvehette. 141 Tarczay július 2-án Huszton kelt írásaiban azután további személyeket bízott meg. 142 A pénz közvetlen átvételére jogosítottak nem is késlekedtek sokáig, mert július 11-én Eperjesen, 143 majd a következő napon Bártfán 144 is nyugtázták a láda őrzőinek, a plébánosnak, ill. a bírónak a jubileumi búcsú során begyült („ex capsa sacri Jubiler") pénzt. Az említett bullák, különösen pedig a végrehajtásról szóló királyi utasítások meglehetős részletesen ismertették a búcsú elnyerésének lehetőségeit is. Nem egy esetben a királyi rendelkezések túlmentek a pápai bullákban említett lehetőségeken, azonkívül sokkal konkrétabban jelölték meg a feltételeket. Ezek szerint ez alkalommal olyan búcsúk állottak a hívők rendelkezésére, amelyeket részben a Szentföld felszabadítására a korábbi századokban indított keresztes-hadjáratokban résztvevők, részben a jubileumi évek alkalmával Rómába zarándoklók nyerhettek az ún. rezervált esetek 145 kivételével. Az igénybe vehető teljes bűnbocsánat két alkalomra szólt: „semel in vita et semel in mortis", azaz egyszer a búcsú során, és másodszor a halálveszedelemben elvégzett gyónáskor. Ez utóbbi a keresztes seregeknél alakult ki a csaták előtt, de aki megmenekült a halálveszedelemből, az ezt a második kedvezményt hasonló alkalommal ismét igénybe vehette. A teljes bűnbocsánat teológiai alapját képező gyónás mellé más jócselekedeteket is írtak elő. Ez a Szentföldet a pogányoktól visszafoglalni akaró harcosoknál önmagában adva volt. Idővel azután újabb és újabb rétegek és csoportok igényelték ezt a kedvezményt, akik a harcból nem vehették ki részüket (nők, öregek, nyomorékok stb.). így a kiegészítő feltételek egyre bővültek: elég volt csupán bizonyos időt (pl. fél esztendőt) táborban tölteni a törökök elleni készülődés során, vagy saját költségén mást odaküldeni. Idővel többen (akár húszan is) összeállhattak egy-egy katona harcbaküldési költségeinek fedezésére. Innen már csak egy lépés kellett e feltételek egyszerű pénzben történt megváltásáig. Hasonló devalválódási folyamatot mutattunk be már előzetesen a jubileumi búcsúkkal kapcsolatban is. Mindkét esetben azonos erők és tényezők határozták meg ezt a negatív előjelű fejlődést: a hívők bűnbocsánat utáni törekvése és főleg a vezető egyházi személyek pénzszerzési vágya. Az 1500. évben a teljes bűnbocsánat említett elnyerésének kiegészítő feltétele a Rómába történő zarándoklás és a 15 napos ott-tartózkodás költségeinek egynegyede volt azok számára, akik erre az útra már elhatározták magukat. Az összeg különben ki-ki saját lelkiismerete alapján és a gyóntató tanácsa szerint került meghatározásra. A pénzt a templomokban felállított ládákba, ill. zárt, fonott kosarakba sajátkezűleg kellett a hívőknek bedobni. A gyűjtő-ládákat 253
