AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
mondott. Az érdemi javaslatok előadására a február 3-i titkos audiencián került sor. Ezek lényege a következő volt: a pápa évi 40 000 aranyat ad az összes többi egyházi segélyen felül, mint amilyen a papi tized, ill. a „jubileo e cruciata",. anyagi támogatásra másokat is ösztönöz, személyesen is hadba száll; Velence évi 100 000 aranyat küld és a tenger felől támad a törökökre; a magyarok felbontják a fegyverszünetet és tekintélyes erőkkel hadat indítanak; különbékét vagy akár csak fegyverszünetet is kötni csupán a többi szövetséges engedelmével lehet, végül más hatalmakat is felkérnek, hogy csatlakozzanak a szövetséghez. 127 A tárgyalásokba hamarosan belekapcsolódott a február 13-án Budára érkezett új velencei társkövet, Giorgio Pisani is, 128 aki a legújabb utasítások alapján csak megismételhette a legátus korábbi ajánlatát. Ulászló hajlandónak mutatkozott e feltételek mellett szövetségre lépni és. százezer főből álló hadat állítani a törökök ellen. Ebben az elhatározásában nem kis része volt Bakócznaik, akinek befolyása az uralkodónál egyre döntőbbé vált. A nagyravágyó ós anyagias főpapot ugyanis sikerült Velencének — éppen egyengeségeinek kihasználásával — teljes mértékben érdekeinek szolgálatába állítania. A köztársaság volt ugyanis az, amely a pápánál, annak vonakodása ellenére — éppen a törökök elleni háború érdekeinek címén — kieszközölte a primás számára a hőn óhajtott bíborosi kalapot. A három állam megbízottai között kialakult közös álláspontot azután Péter legátus budai szállásán öntötték végleges formába, ahová a magyarok küldöttségét maga Bakócz vezette. 129 Erről az előzetes megállapodásról szóló jelentést a cagli püspök vitte Velencén keresztül Rómába, ahová március közepén érkezett. 130 A pápa elégedetlen volt legátusa tevékenységével: megítélése szerint Isvolies túllépte hatáskörét,, amikor a pápai támogatásra vonatkozólag nem csupán három évre tett Ígéretet, és amikor a pápa személyes részvételét is bevette a feltételek közé. Az ezek törlésére vonatkozó utasításokkal küldte vissza VI. Sándor III. 27-én Budára Oulfipüspököt, aki megbízásait és értesüléseit útközben Velencében is kiegészítette. 131 Lengyelországnak a tervezett szövetségbe történő bevonása körül azonban nehézségek léptek fel. A bíboros legátus ugyanis ez ügyben Krakkóba küldte titkárát, de az ott kedvezőtlen választ kapott. A lengyelek ugyanis időközben négy évre békét kötöttek a törökökkel és a keresztes-hadjárat meghirdetésének engedélyezését is súlyos feltételekhez kötötték. 132 IV. Isvalies, mielőtt a tervezett szövetséget illetően értesült volna a pápa, ill. Velence végleges állásfoglalásáról, 1501 március 9-én 133 Budán ünnepélyesen meghirdette a törökök elleni kereszteshadjáratot, ill. a jubileumi búcsút június 27-ig meghosszabbította. Erre ugyan a szövetség végső jóváhagyása előtt nem volt felhatalmazása, mégis megtette, nehogy a nagyböjt 134 elmúljék. A velencei követnek azonban kijelentette a legátus, hogyha nem jutnának megegyezésre, úgy Ulászló a búcsú bevételeiből egy fillért sem fog kapni, még erőszak árán sem. 135 Érdekesen bontakoznak ki előttünk — a reánk maradt iratokból — a búcsú hirdetésének egyes részletei. Az egyik első feladat a búcsút meghirdető bulla 136 több példányban történő másolása volt. Az eredetivel azonos értékű., 252
