AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

tendőn keresztül a magyar királynak. A doge erre közölte, hogy ők évi 80 000 arany támogatást helyeztek kilátásba Magyarország és Lengyelország számára, de azon lesznek, hogy ezt az összeget százezerre emeljék. Egyben kifejezte a velencei köztársaság készségét, hogy az említett szövetségbe belépjen. A bíboros kérte, hogy Velence már előre három évre ajánlja fel a fenti támogatást egyedül a magyar királynak, mert a lengyel uralkodónak rendelkezésére áll az egyházi tized, szemben Magyarországgal, ahol a főpapság — banderiális kötelezettségei miatt — ez alól fel volt mentve. A velenceiek ebbe a javaslatba is beleegyeztek.

123 A legátus magyarországi utazásának részleteit nem csupán Marino Sanuto által feljegyzett velencei, ill. budai keltezésű tudósítások alapján ismerjük, hanem a kíséretében hazánkba jött Tommasso Dainero modenai követtől is, akinek jelentései reánk maradtak a modenai levéltárban.

124 Ebben az időben, ahogy ezt a velencei követek utazásának leírásából is tudjuk,

125 Rómából, ill. Velencéből Budára általában két úton haladtak: az egyik Zeng-ből Zágrábon és Fehérváron át, míg a másik Villachon és Bécsen keresztül a Duna mentén vezetett. Péter kardinális eredetileg — a jobb szállás-lehetőségek miatt — a kényelmesebb, bár hosszabb Bécsen keresztüli utat választotta, és Ulászlót is így tájékoztatták. Villachban azonban megváltoztatta elhatározását és a Dráva mentén haladva Marburgon át a Vasvár-Veszprém-Fehérvár útvonalon közeledett Buda felé. Útközben szemközt jött velük a szerémi püspök és a jubileumi búcsú terjesztésére már korábban hazánkba küldött cagli püspök kíséreteikkel együtt. A magyarok királyuk nevében szabadkoztak a bíborosnál, hogy csak megkésve fogadták, de tulajdonképpen egy héttel későbben és Bécs felől várták a magas vendéget. Az osztrák fővárosba Ulászló külön e célra összeállított, díszes fogadóbizottságot kivánt küldeni. Miután a király személyesen kívánta fogadni a legátust Budára történő bevonulásakor, az itáliai utasok egy hetet töltöttek várakozással Fehérvárott .

12 6 A közel száz lovasból álló menet január 27-én ért Téténybe, ahol már várta őket Velance budai követe, Sebastian Zustignan, hogy a bíborossal elsőként tárgyalhasson a törökök elleni harci szövetség állásáról. A követ közölte a legátussal, hogy a király hajlandónak mutatkozik elbocsátani a török követet, ha a többi keresztény országtól megfelelő segítséget kap. Másnap Buda előtt négy mérfölddel Somi Józsa és a veszprémi püspök várta a vendégeket több száz lovas kíséretében. Kölcsönös latin nyelvű üdvözlések után haladt tovább a menet. Egy mérföldre a város előtt maga Ulászló várta Isvalies-t rendkívül fényes kísérettel: Zsigmond öccsével (a későbbi lengyel uralkodó), Bakócz Tamással és mintegy kétezer lovassal. Az újabb latin nyelvű üdvözlő beszédet ez alkalommal az esztergomi érsek mondta, amire Péter bíboros válaszolt. A legátus áldásosztása után indult meg a menet, hogy bevonuljon Budára. A pompás felvonulás két oldalán a konventuális és obszerváns ferencesek — a jubileumi búcsú fő terjesztői — haladtak zsoltárokat énekelve egészen a Boldogasszony-templomig. Itt a legátus ünnepi szertartást celebrált, majd szállására vonult, ahová őt a király is elkísérte. Érdekes, hogy a látványosságnak maga a török követ sem tudott ellenállni, mert budai szállása ablakából végignézte a pompás menetet. A következő napon ünnepélyes kihallgatás volt UlászlónaX, amikor is Isvalies beszédében a kereszténység védelmének szükségességéről, a pápa áldozatkészségéről stb. csupán általánosságokat 251