AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok. BORSA GEDEON A címben körvonalazott témának kidolgozása talán a túlméretezettség érzetét keltheti, a búcsúhirdetés történeti összefüggéseinek vizsgálata azonban mély bepillantást enged a kor viszonyaiba. A búcsúhirdetés ugyanis a reformációt megelőző évtizedek társadalmi és gazdasági helyzetére egyre jellemzőbb vállalkozás lett. A XV. század végére a feudális rendszer Európa-szerte már a válság számos tünetét mutatta fel. A földbirtokok fokozódó kumulációja, az adóknak készpénzben történő fizetése stb. a parasztok helyzetének rendkívüli súlyosbodásához, majd a XVI. század első évtizedeiben a különböző parasztháborúkhoz vezetett. Az elnyomorodás egyik következménye az volt, hogy a parasztfiúk közül egyre nagyobb számban léptek a korábban biztos megélhetést nyújtó egyházi pályára. A papok számának ezzel a rendkívüli növekedésével nem tartottak lépést az egyházi jövedelmek. így kialakult az alsópapság egy részéből az a nincstelen réteg, amely a főpapi jövedelmek koncentrálódása folytán lassan minden biztos jövedelem nélkül maradt. Az egyház — részben ennek a joggal elégedetlenkedő rétegnek lecsillapítására, részben a főpapok mohóságának további kielégítésére — tovább igyekezett fokozni jövedelmeit. így lépett rá azután a búcsúhirdetésnek arra az útjára, amely — nem kis részben éppen e társadalmi feszítőerők hatására — az anyagi visszaélések melegágyává vált. Ez volt egyben azután az a pont is, ahol az egyház megreformálását követelők — Lutherrel az élükön — kirobbantották a nyílt harcot a pápasággal szemben, amely hamarosan magának az egyháznak a létét is veszélyeztette, és odavezetett, hogy a XVI. század közepén a tridenti zsinat betiltotta a búcsú pénzért történő hirdetésének minden formáját. Mielőtt akár a történelmi események, vagy akár az ezek kapcsán megjelent nyomtatványokat vizsgálnók, röviden tisztáznunk kell a középkor végére már hírhedtté vált búcsú fogalmát.

1 Angliában és Írországban a VII. században kezdődött el, majd innen a kontinensre is átterjedt az a szokás, hogy a hosszantartó és gyakran kegyetlen vezeklést imádsággal és alamizsnával helyettesítették. Erre a lehetőségre a biblia több helye

2 nyújtott számukra biztatást. Ez az ú. n. redemptio (megváltás) egyengette az utat a XI. századtól azoknak a búcsúhirdetéseknek, amelyekben azoknak, akik a kereszteshadjáratokban résztvettek, akik alamizsnát adtak, akik bizonyos templomokat látogattak meg stb., bűneikért a túlvilágon reájuk váró ideiglenes büntetés egy részét az egyház elengedte. Ehhez mindenkor a római pápának, mint az egyház hívőinek jócselekedeteiből összegyűlt „lelki kincstár" kezelőjének engedélye volt szükséges.

3 16 Évkönyv 241