AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

1931-ben terjeszthették illegális röplapon a Van egy babája Marionnak c. verset (OSZK Komm. 738.), melynek betiltását a Csendőrségi Nyomozókulcsban közölték. A vers éles ellentétpárokban ábrázolja az elkényeztetett burzsoá kislány fényűző életét és a proletárgyermekek nyomorát, s kicsendül belőle a biztos hit, hogy a kis proletárok előtt is meg fog nyílni a világ. A vers valószínűleg fordítás — nehézkes is —, aláírás Gertrud Ring, de a fordító, amint az a „piros-fehér-zöld"-ből kiderül, „magyarította". Marionnak van babája, sok babája van Marionnak, egy, két három, négy öt, hat, hét babája, szőke, barna, fekete fürtös babája, ott fekszenek a bölcsőben, ágyacskában, gyerekkocsiban és a legdrágább mennyezetes ágyban. Nekünk nincsenek babáink és nincsen menyezetes ágyunk — a földön alszunk, nem a menyországban, mi egy, két három, négy öt, hat hét gyerek. Marionnak kutyusa is van, van sok kutyája Marionnak, egy, két, három, négy, öt, hat, hét, kutyája egy foxi, egy farkaskutya, egy csomó agár kefélik, fürösztik, ápolják őket, mindegyik külön tányérból eszik krumplit és húst, és kalácsot és tejet és sok-sok kockacukrot. Mi nem kapunk kockacukrot, se húst, se kalácsoi és tejet is csak a legkisebb testvérünk kap néha mi száraz krumplit eszünk héjastól Mi egy, két, három, négy, öt, hat, hét gyerek. Marionnak szép cipője van, sok cipellője van Marionnak, egy, két, három, négy, öt, hat, hét pár cipője fehér, ha sétálni megy, szandál, ha fürödni megy, barna turistacipő a kirándulásra, kalucsni, ha esik az eső és aranycipő, hogyha bálba megy. És külön cipője van az iskolába is. Nekünk nincsenek cipőink, mi mezitláb szaladgálunk az udvaron és fázunk és ázunk fagyban és esőben, mi egy, két, három, négy, öt, hat, hét gyerek. Marionra vigyáz egy miss, egy freilein, egy francia, külön tanítják tornára, művészetre és táncra szépségére ápolónő vigyáz egy, két, három, négy, öt, hat, hét nagy, komoly ember. Velünk nem törődik senki apa, meg anya a gyárba mennek, a tanító csak hadar unalmasan egy piros-fehér-zöld könyvből és meg is szokott verni bennünket, egy, két, három, négy, öt, hat, hét gyereket.