AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Schütz Ödön: Régi örmény nyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban

lyozták terve véghezvitelében és így a rend tagjai is olasz nyomdában voltak kénytelenek műveiket ill. a fordításokat kinyomatni. A Velencében megjelent örmény könyvek száma tekintetében első helyen áll Antonio Bortoli,

6 aki 1695 és Í774 között több mint 100 örmény könyvet nyomtatott ki.

7 Megrendelői, ill. a költségek fedezői gazdag örmény-katolikus kereskedők voltak, tehát a könyvek vételárából befolyó összeg komoly nyereséget jelentett a nyomdásznak. A könyvek tartalmilag az uniált örmény papok akkori szükségletének felelnek meg; Mechitar és tanítványai néhány értékesebb könyvén (nyelvtanok, szótár, iskolakönyvek) kivül jobbára jezsuita skolasztikus-teológiai művek fordításai. A mechitaristák, miután 1729ben már teljes örmény betűkészlettel rendelkeztek, igyekeztek megszabadulni Bortoli monopóliuma alól. 1751-et követőleg évekig tartó pereskedés után kapnak engedélyt rá, hogy más velencei nyomdával is dolgoztathassanak (Stefanos Orlandjan, 1772 után pedig Demetrios Teodosjanc, stb.) és csak 1789-ben nyithatják meg saját nyomdájukat

8

. A bemutatott könyvek éppen ebből az átmeneti korszakból kerülnek ki, nyelvük többnyire fordításízű, sőt a latinománok a latin nyelvtan szabályaiba akarják kényszeríteni az örmény nyelvet. A társadalmi-gazdasági feltételek következtében eltérő jellegű az örmény nyomdászat Konstantinápolyban. Az egyházi könyvek gregoriánus

9 szelleműek. Az örmény könyvek nyomtatói örmény nyomdászok, maguk vésik, öntik betűiket és igyekeznek mind tökéletesebbet nyújtani. A nyomdák — az előző századi próbálkozásoktól eltérőleg — hosszabb életűek, legtöbbjük legalább az illető nyomdász haláláig áll fenn, az apa többnyire fiait is betanítja a szakmára, sőt esetenként egész nyomdászdinasztia jön létre. Ezek között a leghíresebb Astuadzatur

10 Abucekhci 1700-ban alapított nyomdája, mely több mint 150 évig áll fenn és unokája Boghos Arabján a török szultáni nyomdaigazgatói címet nyeri el. A nyomdászok elsősorban az örmény (gregoriánus) hitélet igényeit elégítik ki (biblia, egyh. szerkönyvek, énekeskönyvek, de régi egyházi irodalmi emlékek is). Ez érthető, hiszen a könyvek kinyomtatásának szorgalmazói itt is főként papok és a mecénás lelki üdvét az őtőlük ajánlott vallási tárgyú művel igyekszik biztosítani. De elég nagy számban találunk köztük világi jellegű könyvet (ábécésköny, nyelvtan, szótár, népkönyv), sőt régi örmény krónikákat is. 167