AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - V. Windisch Éva: Megjegyzések az ETO 93/99 Történelem főrészének kérdéséhez

Megjegyzések az ETO 93199 Történelem főrészének kérdéséhez V. WINDISCH ÉVA A magyar könyvtárügy legújabb korszakának jelentős vívmányai közé tartozik az egységes szakozás bevezetése. Az ETO kötelező használatának elrendelése az újonnan alakuló vagy új szakrendszerre áttérő könyvtárakban megteremtette az alapot az e téren eddig mutatkozó szervezetlenség felszámolására. Ma úgyszólván valamennyi tudományos és szakkönyvtárunk az ETO rendszerében készíti szakkatalógusát, s erre az elvre épülnek a dokumentációs munkálatok is. Az egységes és rendszeres munkát a nemzetközi ETO táblázatok több mint 22 000 tárgyszót tartalmazó magyar nyelvű kivonatának 1958-ban nyomtatásban történt megjelenése biztosítja. Az ETO fontossága hazai könyvtárügyünkben indokolttá teszi, hogy e rendszer még meglevő hiányosságainak kiküszöbölésére törekedjünk. Közismert az Országos Osztályozó Bizottság rendszeres és szakszerű tevékenysége az ETO állandó fejlesztése ós tökéletesítése érdekében. Ügy érzem azonban, a szempontok minden irányú tisztázása, s a szakrendszer minél kedvezőbb használhatósága érdekében talán mégsem felesleges, hogy a rendszert kívülről, az egyes szakterületek szempontjából is vizsgálat tárgyává tegyük. A következő megjegyzések a történettudomány szemszögéből szeretnék ezt a feladatot elvégezni.

1 Kétségtelen, hogy a történésznek nincs könnyű dolga akkor, amikor a tizedes rendszerre felépülő szakkatalógus segítségével kíván hozzáfogni valamely történeti kérdés irodalmának összeállításához. Az ETO alapelvei közé tartozik ugyanis — mint közismert — hogy a könyvek csoportosítását ,,mindenekelőtt a tárgynak, a tartalomnak megfelelően" végzi, s azt a körülményt, hogy a mű milyen korszakból meríti tárgyát, csak másodlagos vonatkozásnak tekinti, amit az idő szerinti közös alosztással fejez ki.

2 így a szakkatalógus szerkesztésénél a könyv címe elsősorban a tárgyának megfelelő szakcsoportban nyer elhelyezést: „minden kérdés történetét az illető kérdés szakjába kell beosztani (091) formai alosztással"; s ,,a történelem főrészbe, 93/99 alá csak az általános és politikai történeti munkák kerülnek"

3

. A táblázatok magyar kiadásának bevezetése ezt az eljárási módszert példával is illusztrálja: egy Magyarország XIX. századi szénbányászatáról szóló műnek „legfontosabb mondanivalója, tárgya a szénbányászat — ahogyan tárgyát kifejti, amit arról mond, az a könyv tartalma —, tehát ez — a szénbányászat — jelen esetben az osztályozás elsődleges eleme. A magyarországi szénbányászat, illetve a magyarországi jelző a tárgy helyi vagy földrajzi vonatkozása; a XIX. századbeli: a tárgy idővonatkozása; mindkettő (helyi és idő szerinti vonatkozás) másodlagos eleme az osztályozásnak."

4 141