AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - V. Windisch Éva: Megjegyzések az ETO 93/99 Történelem főrészének kérdéséhez

A gyakorlatban ez az elv tehát azt jelenti, hogy az ETO valamennyi jelzete ellátható a (091) alosztással, s annak a történésznek, aki nem speciálisan valamilyen világosan elhatárolható szakterület történetével foglalkozik, kedvezőtlen esetben ugyancsak nagyszámú szakcsoportot kell áttanulmányoznia, hogy témája történeti irodalmát összegyűjtse, — de még ekkor is állandó bizonytalanságban maradhat affelől, nem felejtett-e ki valamilyen szempontot, melynek alapján az ETO az őt érdeklő kérdés valamely oldalát feltárja. Helyzetét némileg megkönnyíti az a körülmény, hogy a társadalom-, gazdaság-, politikatörténeti kérdések jó részét a 3-as főosztály különböző pontjain találhatja meg: a politikai pártok történetét csakúgy, mint a jobbágyság, a munkásmozgalmak, a külés belpolitika egész történetét, a forradalmak történetét épp úgy, mint a történeti statisztikai műveket, a nemzetiségi kérdés történetét, a gazdasági élet, jog, közigazgatás, hadügy, oktatásügy, kereskedelem történetét.

5 De emellett, mint említettük, nincs egyetlen szak sem az egész rendszerben, melynél ne volna meg a lehetősége annak, hogy szakjellegű anyaga mellett egy vagy több történeti mű katalóguscéduláját rejtegeti. Nem vélünk újat mondani annak megállapításával, hogy ez a körülmény a rendszer hiányosságai közé tartozik. Az ETO problematikus vonásaira a magyar és a hatalmas külföldi szakirodalom nem egy ízben ós minden oldalról rámutatott.

6 A modern német könyvtártani irodalom Diesch régebbi megállapítására hivatkozva a tizedes osztályozást társadalomtudományi szakok rendszerezésére általában igen kevéssé találja alkalmasnak;

7 egyes szovjet könyvtártani írók pedig a burzsoá osztályozási rendszereket, köztük a tizedes osztályozást is élesen bírálják, amiért ,,a történettudományok tartalmát . . . elszegényítik, kizárják belőle mindazt, ami a társadalomi fejlődés törvényeinek objektív jellegét tárja fel", —- a munkásmozgalmak történetét, a pártharcok, a forradalmi megmozdulások, a nemzeti felszabadító mozgalmak s az ezzel rokon kérdések történetét a politikai tudományok szakcsoportjába sorolva.

8 Magyar részről Gulyás Pál a történelem szak elégtelen részletezésére hívta fel a figyelmet: jelentős magyar intézmények, kérdések a tizedes rendszerben csak igen bonyolult módon fejezhetők ki, s míg a természettudományok aprólékos részletességgel bonthatók, a magyar múlt és jelen fontos intézményei és problémái semmitmondó szakokban sikkadnak el.

9 Ahelyett, hogy e megállapítások felsorolását folytatnánk, kíséreljük meg részletesebb vizsgálat tárgyává tenni az ETO és a történettudomány viszonyát. Kiindulópontként nem felesleges talán leszögeznünk £IZL clZ alapelvet: mi a célja általában az osztályozásnak ? A szakirodalom kínálta bőséges választékból emeljük ki A könyvtáros kézikönyvének meghatározását, mely a fogalmat két irányból is megvilágítja: „Az osztályozásnak az a célja, hogy az azonos tartalmú, jellegű művek együvé kerüljenek. Vagy más oldalról: a katalógus minden szakcsoportjában az odatartozó irodalom teljességét kell az olvasónak fellelnie."

10 Fentiekből következik, s e rövid meghatározást egészíti ki az a megállapítás, hogy ,,egy-egy osztály . . . csak olyan fogalmakat vagy tárgyakat tartalmazhat, illetőleg foglalhat össze, amelyek egymás között több közös ismérvet, több közös jelleget mutatnak fel, mint az ebből az osztályból, szakból, címből kizárt bármely más fogalom vagy tárgy."

11 Ha pedig a célt gyakorlati oldaláról kívánjuk megfogni: ez nem más, mint hogy ,,a szakembereknek, a tudományos kutatóknak . . . felhívjuk figyelmét szak142