AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Kókay György: Könyvtárhasználati vizsgálatok az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában

Természettudományos, orvosi és műszaki jellegű anyaga

1

— tekintettel e tudományágak nagy nemzetközi irodalmára — tudományos szinten csak kisebb mértékben tarthat érdeklődésre számot. A Hírlaptár olvasóival kapcsolatos vizsgálataink eddig túlnyomórészt a könyvtári statisztikán, illetve azokon a dokumentumokon alapultak, amelyek a statisztika alapját is képezték. Végezetül vizsgáljuk meg az olvasói igényekkel kapcsolatban az olyan dokumentumokat, amelyek szintén függetlenül léteztek a mi vizsgálatainktól, és ezért hasznosan egészíthetik ki a statisztikai adatokat: a Panaszkönyv bejegyzéseit. A Panaszkönyvet vizsgálva — ha mellőzzük azokat a bejegyzéseket, amelyek az épület és a helyiségek korszerűtlenségével, illetve zsúfoltságával és a berendezés elavultságával kapcsolatosak — azt tapasztaljuk (bizonyos mértékig ellentétben eddigi megállapításainkkal), hogy abban az élő hírlapokkal és folyóiratokkal szemben táplált igény ismétlődik újra és újra, E bejegyzések többször hiányolták ugyanis, hogy az olvasók nem kapták kézhez a legfrissebb újság-számokat és folyóiratokat, vagy azért, mert „még nem érkezett be", vagy •— ha előző évi, esetleg negyedévi anyagot kerestek — azért, mert „kötészeten volt". E panaszok arról tanúskodnak, hogy a Hírlaptár olvasói nem csak régi évfolyamokat, hanem az újságok és folyóiratok legújabb számait is kívánják használni. Ez az igény a statisztikából azért nem tűnt ki, mert a kurrens hírlapokat és folyóiratokat az olvasók többnyire a szabadpolcról használják, e használatot pedig nem tükrözi a statisztika. Már a Hírlap-olvasóterem létrehozásakor gyökeresen szakítottak azzal a régi „hagyomány"-nyal, hogy az OSzK-ban a kurrens anyag nem volt hozzáférhető. Ezt részben a szabadpolc-rendszerrel, részben pedig a kurrens anyagnak olyan raktározásával valósították meg, mely lehetővé tette e friss anyagnak az olvasók számára való hozzáférhetővé tételét. Természetes, hogy korszerű folyóiratolvasóteremben nem is lehet máskép, hiszen a legfrissebb lapok: a tudományos kutatások legújabb eredményei éppen úgy érdeklik a kutatókat, mint a régi kötetek forrásértékű cikkei. Emellett viszont az is kétségtelen, hogy a Hírlaptár olvasótermét elsősorban mégsem ezek miatt az új folyóirat- és hírlapszámok miatt keresik fel, amelyek nagyrészt más könyvtárakban is megtalálhatók; sőt sokszor meg is vásárolják, illetve járatják őket, hanem a régebbi évfolyamok kikérése végett, amelyek gyakran nem is találhatók meg máshol. Hogy a Panaszkönyv néhány bejegyzése mégis hiányolta a friss lapokat is, több okra vezethető vissza. Elsősorban is arra, hogy noha sok történt a kurrens anyag hozzáférhetővé tótele érdekében, a kérdést teljesen megoldani addig nem lehetett, amíg a leggyakrabban használt és igénybevett újságokból és folyóiratokból a köteles példányokon kívül még többes-példányt is nem szerzett be a könyvtár. A szabadpolcra kitett folyóiratok ugyanis a használat következtében annyira tönkrementek, sőt néha el is kallódtak, hogy ezeknek a köttetésére már alig lehetett számítani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kötés céljából mégis csak kiegészített évfolyamok a kötési idő tartamáig egészen kivonódtak a használatból, megérthetjük a fenti panaszokat. A leghasználtabb újságokból és folyóiratokból beszerzett többespéldányok hatása megmutatkozott többek között éppen abban, hogy csökkent az ilyen jellegű panaszok száma. Hátra van még, hogy bizonyos általános tanulságokat és következtetéseket vonjunk le az elmondottakból. 138