AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Kókay György: Könyvtárhasználati vizsgálatok az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában

Az olvasók összetétele, valamint az igényelt anyag azt bizonyítja, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára olyan igények kielégítésére hivatott elsősorban, amelyek a tudományos kutatás, másodsorban pedig a nagyközönség gyakorlati érdekeit szolgálják. Az olvasók elemzésével kapcsolatban láttuk, hogy a gyűjteményt főleg tudományos kutatás céljából veszik igénybe. A hivatásos kutatók száma is felülmúlja a könyvtár két könyv-olvasóterme kutatóinak számát; de ehhez még — mint rámutattunk — hozzá kell számítani tulaj donképen azt a sok „egyéb" olvasót is (elsősorban tanárokat, könyvtárosokat, levéltárosokat, muzeológusokat, sőt esetleg egyetemi hallgatókat,) akik szintén tudományos anyaggyűjtés céljából használják a gyűjteményt. Mindez azt jelenti, hogy a könyvtár valamennyi gyűjteménye közül — beleszámítva a könyvgyűjteményt is — a Hírlaptárat látogatja a legtöbb tudományos kutató. Jelentős azonban azoknak a száma is, akik azért keresik fel a Hírlaptárat, hogy ott — többnyire bizonyos gyakorlati célból — megtaláljanak olyan adatokat, elolvassanak olyan cikkeket, amelyek hivatalos, vagy magán érdekből kifolyóan szükségesek számukra. E két csoportba tartozó olvasók többnyire határozott céllal, pontos igényekkel jönnek és a könyvtár olvasószolgálatát elsősorban bibliográfiai jellegű tájékoztatás végett veszik igénybe. A használt anyag szakok szerinti statisztikája arra figyelmeztet, hogy a hírlaptári olvasószolgálatnak a könyvtártudományi ismereteken, és a sajtótörténeten kívül elsősorban magyar irodalom- és társadalomtörténettel foglalkozó könyvtárosokból kell állnia, hogy a nagyszámú kutatónak a megfelelő felvilágosításokat meg tudják adni. Az olvasóterem kézikönyvtárának kiegészítését és fejlesztését is ebből a szempontból kell továbbfolytatni: e kézikönyvtárnak az általános jellegű kézikönyvek mellett tartalmaznia kell e szaktudományok legfontosabb műveit is. Az a körülmény, hogy a Hírlaptár olvasóinak jelentékeny része tudományos jellegű munkát végez, nem jelentheti, hogy a könyvtár e gyűjteményével kapcsolatban elvitassuk azokat a feladatokat, amelyeknek minden szocialista könyvtár meg kell, hogy feleljen: a műveltség terjesztésében e gyűjtemény is kiveszi részét. Nem is lehet élesen szembeállítani ebben az esetben sem a kutatási és a közművelődési feladatokat, hiszen láttuk, hogy a Hírlaptár olvasói is igénylik — esetleg kutató munkájuk előtt, vagy közben — a tájékozódást, melyet a friss lapokból kaphatnak meg legjobban. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az itt folyó szoros értelemben vett kutató munka — közvetve ugyan, de meg is sokszorozva — a közművelődést is szolgálja: nemzeti kultúránk haladó hagyományainak itt összegyűjtött dokumentumai legtöbbször kiadásra is kerülnek, és így a társadalom szélesebb rétegeinek a műveltségét is gyarapítják. De szolgálja a Széchényi Könyvtár Hírlaptára — és a jövőben, kedvezőbb körülmények között, még inkább szolgálni fogja — közvetlenül is a művelődést: a tanulni, művelődni kívánó olvasók igényeit is a legteljesebb mértékben szándékozik kielégíteni. Ehhez azonban a tágabb olvasótermen és a kedvezőbb raktári és technikai lehetőségeken kivül még az is szükséges, hogy megoldásra találjon a gyűjtemény állományának védelme a legkorszerűbb módok felhasználásával. A magyar hírlapoknak és folyóiratoknak ez a pótolhatatlan gyűjteménye ugyanis a nagymértékű kihasználás következtében aggasztóan ki van téve a 139