AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

Egy csoport specifikus jelzeteinek számossága mármost 'n — 1\ n — 2 2 ) Az összes specifikus jelzetek száma (n— l\ n—l\ \ 2 ) A rendszer összes jelzeteinek mennyisége: ín — 1> A generikus jelzetek szelektálásához most is egyetlen tű szükséges. A specifikus jelzetekhez pedig m 1 1 (belső s.) -f •—-—- (külső s.) »+ 1 n — 2 1 (belső s.) -) — (külső s.). Tehát összesen A 2. táblázat csillaggal jelölt rovatainak megfelelő jelkulcsrendszer a vonatkozó jelmezőterjedelem maximális specifikus jelzetkapacitású rendszere. A jelkulcsrendszer bővítésének kívánalma nemcsak a specifikus jelzeteket illetőleg merülhet fel, hanem a generikus jelzetekkel kapcsolatban is adodhatik ilyen igény. Szükség lehet oly jelkulcsrendszerre, melyben a csoportok számossága tetemes. Nyilvánvaló, hogy ennek érdekében a generikus jelzetek képzésénél kell áttérni az egyetlen helyett a több mély horonnyal való leképezésre. Ennek viszont az a folyománya, hogy a specifikus komponens képzése számára fennmaradó jelmezőrósz az eddiginél, az n — I-nél kisebb lesz. Ezért a most tárgyalásra kerülő eljárással oly jelkulcsrendszereket állíthatunk elő, amelyek aránylag sok csoportot ölelnek fel, de a csoportok jelzetállománya elég csekély. 3.1 Lássuk, miként alakulnak most a jellemző adatok kiszámítására szolgáló képletek. Ha a jelmezőterjedelem n oszlopnyi, s egy generikus jelzet leképezéséhez felhasznált mély hornyok száma c, akkor a generikus jelzetek mennyisége 116