AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

ahol c^2. Egy csoport specifikus jelzeteinek száma n — c, mivel ennyi oszlop marad a jelmezőben az egyetlen sekély horonnyal bíró specifikus komponensek képzéséhez. Valamennyi csoport összes specifikus jelzeteinek száma nyilvánvalóan s a specifikus komponensek számossága (2c — 1) — с = с — 1. Viszont ugyanezen jelmezőhöz c—1 mély horony alkalmazása esetén g3nerikus jelzet és (2c — 1) — (c — 1) == с specifikus komponens szerkeszthető. Mivel a generikus jelzetek száma mindkét esetben ugyanannyi, viszont a másodikban több a specifikus komponens. Tehát с mély horony esetén a 2c — 1 terjedelmű jelmező alkalmazása előnytelen; a jelmezőnek legalább 2c-nek kell lennie. A generikus jelzetek szelektálásához с tű szükséges a belső sorba szúrva, a specifikus jelzeteknél ezekhez még egy tű járul a külső lyukeorban. A 3. táblázatban az n = 4, .... 10 jelmezőhöz с = 2, n = 6, .... 10 jelmezőhöz с = 3, n = B, 9, 10 jelmezőhöz с = 4 esetén szerkeszthető rendszerek adatait közöljük. Az n = 4, 5, 6, 7 jelmezőhöz с = 2-vel alkotott rendszerek jelzetállománya pedig a 3. függelékben található. 117 A minimális jelmezőterjedelem Ha ugyanis 2c — 1 terjedelmű jelmezőt veszünk, akkor a generikus jelzetek száma (*:')••