AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

(1 mély -f- b sekély bejelölés) 2. táblázat b = 2 b = 3 b = 4 / 5* 6* 7 8 9 10 7* 8* 9 10 9* 10* Generikus jelzetek n 5 6 7 8 9 10 7 8 9 10 9 10 Egy csoport ín — 1 \ specifikus jelzetei \ b J 6 10 15 21 28 36 20 35 56 84 70 126 Specifikus ín — 1 i jelzetek n összmennyisége V b J 30 60 105 168 252 360 140 280 504 840 630 1260 Teljes jelzet- . kapacitás ' n - 1\ b ) 35 66 112 176 261 370 147 288 513 850 639 1270 A táblázat csillaggal jelölt hasábjaiban található adatok egyúttal a vonatkozó jelmazőterjedelem maximális kapacitású jelkulcsrendszerének adatai is. 2.2 Mivel az egyes csoportokhoz tartozó specifikus jelzetek specifikus komponensei a rendelkezésre álló jelmezőrész jelhelyeiből képezett ismétlés nélküli kombinációk, amelyeknek számát a binomiális koefficiensek formulájával számíthatjuk ki, minden jelmező térj edelemhez megállapítható, hogy hány sekély horony alkalmazásával szerkeszthető a lehető legtöbb specifikus jelzetet tartalmazó jelkulcsrendszer. Ismeretes ugyanis, hogy valamely szám binomiális koefficienseinek értéke mikor éri el a maximumot, az a szám páros vagy páratlan jellegétől függ A mi esetünkre vonatkoztatva tehát az — 1 kifejezés akkor fogja elérni maximális értékét, ha n páros szám esetén n—l=2b. páratlan szám esetén n— 1=26+ 1. Tehát b = n— 1 sekély hornyot kell igénybevenni a specifikus komponens leképezéséhez, hogy a szerkeszthető specifikus jelzetek kvantuma a maximumot érje el. 8* 115