AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

publicisztikai mű. És ezért kezdődik látszólag az események derekán, mint egy homéroszi eposz: nem a reformkorral és még nem is a szabadságharccal, hanem 1859-el, a magyar szabadságért — Kossuth felfogása szerint — meginduló második küzdelem közvetlen előzményeivel. Az olasz háborúval, amelynek az Iratokban közlött anyagába szervesen illeszkedik a keleti kérdés, amellyel Magyarország helyzetének alakulása szoros kapcsolatban áll és a Dunaszövetség, a Deák-féle kiegyezés ellentétele. Csúcspontja az 5. kötet egy hosszú fejezete, „Az osztrák császári és magyar királyi hatalmak egy személyben egyesítése" és konklúziója a Kossuth politikai végrendeletének tekinthető nyilatkozat — szinte kísérteties ismétlése annak a figyelmeztetésnek, amelyet 1848 előestéjén intézett a nemességhez:

57 „De én tehetek vallomást Isten és világ előtt, politikai religióm e hitágazata felől és bizhatok annak jövendőjében, ha nincs is többé tehetségemben annak az életbe átvitelét megkísérelni. Meghalok hontalanul, nem akartam e mondattal magamat a martyromság szerepére játszani, de meghalok hontalanul s fütyöljenek vagy tapsoljanak életem tragédiájára, ezzel a függöny legördül örökre. Hanem a nemzet más helyzetben van. Nála, osztozzék bár politikai religiómban (a mint egykoron osztozott is ) az incompatibilitás zászlajának kitűzése cselekvést jelentene, a melynek neve: forradalom. Ez pedig a népek ultima ratiója, melytől bárminők legyenek is a viszonyok, nem lehet visszariadni, ha mint egyedül lehetséges oltalom az életre-halálra megtámadott nemzetre rákényszeríttetik; alkalmazásához folyamodni, a vele összekötött áldozatok és szenvedések miatt csak akkor szabad, csak akkor kell (de akkor kell), ha a jog védelmére, a történelemben gyökerező kiirthatatlan nemzeti aspirácziók megvalósítására a békés eszköz kimerítése sikertelennek bizonyult." Ez a második és utolsó forradalmi figyelmeztetés méltán zárja le Kossuth publicisztikai pályáját — amelyet ő maga sohasem tekintett lezártnak. Az Iratok első hat kötetének — amelyet még ő maga rendezett kiadásra — látszólag bonyolult kompozícióját ez a jövőbe s nem múltba mutató szándék magyarázza. Amint a kritikus 1867. évig eljutott volna az Iratok anyagával, minden bizonnyal sorrakerültek volna egyéb, az Iratokba, besorolásra tervezett cikkek, visszaemlékezések és tanulmányok is, így 1848 politikai pártjáról és viszonyairól, visszaemlékezések Széchényitől, Wesselényitől, értekezés a parlamentarizmusról,

58 „magány és elmélkedés" „a korona", „Croatia és Slavonia".

59 De életében csak az 1866-i háborúig jutott el s utána az Iratok kiadása olyanok kezébe került, akik Kossuth tervét éppúgy nem értették, mint ahogy sohasem tudták teljes mértékben megérteni politikai koncepcióját sem. Az Iratok hatását is ez a meg nem értés tette úgyszólván semmivé. „Nem mozgatták meg a politikai szenvedélyeket, nem keltették fel a lelkesedés viharát." Az első kötetért még versengtek a kiadók: az angol cég határozottan kikötötte, hogy a magyar kiadás nem jelenhet meg előbb, mint az övé

60 — később azonban a megjelent példányokat sem adta el.

61 Anyagilag is rosszul jár Kossuth: az angol kiadó — Cassell & Co. — szerződés ellenére csak 1000 példányt nyomatott s Kossuthnak, a megállapodás szerint csak az 1500-at meghaladó példányok után járt volna részesedés. De ezenkívül az első kötet angol kiadásának sztereotip lemezeit Cassel •— felhatalmazás nélkül — eladta a New Nork-i Appleton & Co-nak s ezzel Kossuth elesett az 356