AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

amerikai terjesztés jövedelmétől. A magyar kiadás anyagi sikere is elmaradt a remények mögött s ezt Kossuth is tudta; amikor a kiadó a még el nem készült 4—6 kötet tiszteletdíját előre ki akarta fizetni — az olaszországi gazdasági válság okozta súlyos anyagi helyzet ellenére — a csekket udvariasan visszaküldte.

62 Nem az írói dicsőség, nem az óriási alkotó munkája után méltán kijáró tisztelet s nem is az anyagi elismerés volt a célja utolsó polémikus művével; az egyetlen elégtétel, amit érzett: „lelkem meggyőződése, hogy miként egykor nemzetem ellenségeivel szemben, ugy most saját nemzetemmel szemben is én nekem van igazam."

63 Az Iratok tehát nem önéletrajz vagy memoár, hanem folytatása Kossuth 1832-ben megkezdett publicisztikai küzdelmének. Az írott újság, a politikai hírlap, a nyílt levél után egy utolsó publicisztikai forma, amely teljes egészében beilleszkedik Kossuth politikai és írói életművébe egyaránt, Abba az életműbe, amelynek egyetlen pillanata sem volt megpihenés, megelégedett visszatekintés, hanem mindig új és egyre messzebb ágazó feladatok kiinduló, pontja. Amint az államférfi új és új módokat keresett, hogy igaz ügyét végül diadalra vigye, éppúgy keresett a publicista, az alkotó író mindvégig új formákat mondanivalója számára. De mondanivalója, tanítása ugyanaz maradt s ugyanaz a ránk hagyott végső tanulság is: államférfi vagy író — egyaránt a néppel összeforrva s a néphez való hűségben érhet célt. ]egnzetek . 1. Répái József: Marxizmus, népiesség, magyarság. Bp. 1949. 121. 1. 2. Uo. 149-150. 1. 3. Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp. 1951. 65. 1. 4. Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp. 1880-1882. II. köt, 101-102. 1. 5. A cikket Kossuth Hírlapja is közölte. Vö. Károlyi Árpád: Gr. Batthyány "Lajos főbenjáró pöre. Bp. I. köt. 332-343. 1. 6. Orsz. Levéltár. Kossuth-Archiv. 223. sz. 7. Sipos Lajos: A magyar szabadságharc visszhangja a francia irodalomban. Bp. 1929 Kül. 60 — 61. 1. Pulszky, i. m. kül. IL 304. 1. --i "<• • ' 8. Haraszti, i. m. 90, 94. 1. •... ;

! 9. Révai, i. m. 94. 1. 10. Henningsentől, a viddini levélről, a renegálásról stb. 1. Hajnal István kitűnő, sajnálatosan befejezetlenül maradt forráskiadványát: A Kossuth-emigráció Törökországban. Bp. 1927. I. köt. Kül. 52 — 61, 146, 167, 380 — 385. 1. A viddini levél legelőször Orosz József német fordításában jelent meg, Leipzig 1849, első magyarországi kiadása Szilágyi Sándor eltorzított szövegében látott napvilágot Pesten 1850-ben, teljes magyar kiadása csak 1915-ben (Magyarország, 233—254. sz.) Kacziány Géza közlésében. A Komáromhoz intézett felszólítás szövege többek között Szemere Bertalan: Naplóm. Bp. 1869. I. köt. 77—78. 1. Kossuth orsovai búcsúját hazájától — amely szintén bejárta a sajtót — ő maga minősítette apokrifnak. Iratok, X. köt. 250. 1. 11. Eugenio Kastner:Mazz^i e Kossuth. Firenze 1929. Ua. : Kossuth és Mazz'ni. Századok. 1—14. 1. A Telekihez 1850. ápr. 18-án intézett levelet közli Pulszky, i. m., HL 1925. 40-44. 1. 357