AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

azt hitték, hogy kényük-kedvük szerint rendelkezhetnek a nemzet sorsával — írja a Magyar Űjság június 8-i vezércikkében. És valóban ez a célja Kossuth első, majd az azt követő valamennyi többi levelének: a nép figyelmét felhívni arra a kompromisszumra, amelynek árát Kossuth meggyőződése szerint ő, a nép, fogja megadni. A kifejlődő párbeszédnek most már nem csak két szereplője van — a hallgató Deák véleményét interpretáló kormánypárti cikkek egyfelől, Kossuth szava másfelől — hanem ott van a nép, elsősorban a parasztság s a vidéki kisbirtokosok, akik között Kossuth egyre népszerűbb lesz, akik versenyezve választják meg követüknek, akik között a függetlenségi magatartás egészen 1918-ig hagyománnyá válik függetlenül attól, hogy az országgyűlésen mennyire juthat véleményük kifejezésre, s függetlenül a negyvennyolcas párt vezetőinek is egyre következetlenebb magatartásától. A vita 1867 nyarán Kossuthnak a jászladányi, majd a váci választókhoz intézett és ugyancsak a Magyar Űjsdgban kiadott leveleivel

42 éri el tetőpontját, de a következő évtizedekben úgyszólván egészen Kossuth haláláig folytatódik. Kossuth szerint nem lett volna baj, ha Ausztria 1866 után egészen felbomlik, mert akkor Magyarország elfoglalta volna helyét Európa független államai sorában és Romániával, Szerbiával, meg talán Csehországgal szövetségben megtalálta volna függetlenségének legbiztosabb támpontjait. De Ausztria megmaradása esetén is kerülni kell a vele való szövetséget: ha az uralkodóháztól való elszakadás semmiképpen sem lehetséges, legalább vissza kell térni az 1848-i törvényekben megalapozott tiszta perszonálunióra. A Kossuth levele nyomán megindult vita mint fénytörő prizma mutatja az egykori magyar sajtó megoszlásának színképét, aszerint, hogy Kossuth leveleit hosszabb vagy rövidebb formában közlik, szembenállnak vagy egyetértenek vele. Kossuth hívei az 1861-i határozati párthoz tartoznak, csak 1865-ben léptek fel önállóan és szilárdabb szervezetet akkor kezdtek nyerni, amikor Böszörményi László megalapította a Magyar Ü/jvzgot.

43 Kossuth a hazától távol folytatta pőrét a Deák-párttal és saját lapja nem volt — ezért volt nagy jelentőségű pesti segítőtársainak, a függetlenségi lapok szerkesztőinek személye. És ezek közül kétségtelenül Böszörményi volt a legkövetkezetesebb politikus és a legtisztább jellem. Feltételezhető, hogy Kossuth és Böszörményi kapcsolata már a szabadságharc idején kezdődött, amikor az mint honvédszázados résztvett Budavár ostromában. A határozati párt oldalán vívott sikeres 1861. évi képviselőházi küzdelme, méginkább a húsvéti cikk után folytatott szívós ellenzéki szervezőmunkája teszik népszerűvé.

44 A szélső bal zömét kitevő középbirtokos és kisbirtokos nemesi ellenzék csak részben, közjogi vonalon helyeselte Böszörményi elveit. Ez a vérszegény nemesi ellenzék, a hazatért emigránsok nagyobb részével a közjogi Negyvennyolc helyreállításán fáradozott, de nem Negyvenkilenc megvalósításán és Kossuth hazahozatalán, ami Böszörményi forradalmi programjának kiindulópontja volt. Böszörményi tehát nemcsak Kossuth leveleinek közlésével vált Kossuth hazai propagandájának megfélemlíthetetlen agitátorává, de egyszersmind a kossuthi forradalmi eszme szócsövévé tette lapját és önmaga ennek az eszmének ad kifejezést írásban és szóban, mint a Magyar Űjság vezető publicistája és a nagykállói kerület képviselője. Amikor Kossuth a váci választókhoz intézett levelében felállította azt az elvet, hogy a dinasztia 23 Évkönyv 353