AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Hernády Ferenc: Klimó György könyvtárának két felirata. (Adatok a pécsi műemlékkönyvtár nyilvánosítása időpontjához és szabályzata történetéhez.)

vet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de [őrizd meg tisztán, ne rongáld hasoga-] tással, szurkálással, sem jeleket be-[le ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned] és bármit ki­jegyezned szabad. Másolván, [a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy] reá és jó messze, jobb felől tartsd a tin-]tát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő [maradj távol. Csend­ben légy, hangos ol-]vasással másokat ne zavarj. Elmenvén, a [könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felü-]gyelőnek, a nagyot reá bizva hagyd az asztalon. — [Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban] távozz, térj vissza gyakrabban." Itt megjegyezzük, hogy néhány kiadvány alaptalanul humorosnak mondja a feliratot. így S^önyi Útmutató)^. [1942-es] 2. kiadásának 42. lapján, s talán ennek nyomán a Pécs c. újabb kalauz (1956) a 126. lapon, több más, a könyvtárral kapcsolatos, de téves adat között és a Pécsi kalauz (1957) a 78. lapon. Vélhetően a latin szöveg 'idióta famulus'' kifejezése okozta a félre­értést. — Ugyanez a felfogás nyilvánul meg egyébként a Vargas Macciucca-íéle. könyv­társzabályzati szöveg német kiadásában is. Vö.: Vargas Macciucca, Francesco: Lustig­gute Gesetze über verborgte Bücher. Aus d. Exlibris d. ital. Rechtsgelehrten — (1699—1785). Deutsch von Prof. B[ ]. Leipzig. Weigel, 1904. 4. 1. 15. Az itt következők részben egy korábbi publikációmon alapulnak (1. 5. jegyz.), részben a nápolyi nemzeti könyvtár kézirattárának utóbb közölt szíves felvilágosításain. 16. Goldmann, Artúr: Die Gesetze der Wiener Nationalbibliothek und Universitätsbibliothek und einige ältere Bibliotheksordnungen. Archiv f. Bibliographie, Buch- u. Bibliothekswesen. I. Bd. 1926. 69 — 77. 1. E cikkre Tarkányi Gyula volt szíves felhívni figyelmemet. 17. Mitteilungen des österr. Vereines f. Bibliothekswesen. 1904. (VIII) 37 — 38. 1. Id. Goldmann, i. m. 73. 1. L. még a 12. jegyzetet. 18. Bertarelli, Achille — Prior, David-Henry: Gli ex libris italiani. Milano, 1902. 391.1. Az exlib­ris a Vargas Macciucca-család címerpajzsát ábrázolja. Benne Francesco exlibriseinél nem heraldikai elemeket találunk, mint a család többi bibliofil tagja exlibriseiben, hanem a tulajdonos nevének összefonódó kezdőbetűit: C[a valier] F[rancesco] lX[argas] M[acciucca]. A címerpajzs mögött a máltai kereszt és két, András-keresztbe fonódó pálmaág van. A pajzsot két megláncolt, meztelen — talán arab — fogoly tartja. Lent középen ez a jel­mondat áll: de Grado Fee. Az exlibris emblémája alatt a tulajdonos neve olvasható. Fran­cesco exlibriseinek két változata ismeretes. Mindkettő rézmetszetű. A korábbi 89 X 104 mm (1750 körül), a későbbi 77x103 mm (1752 körül) méretű. Tommaso exlibrisében a 13. századból való teljes családi címer és benne ez a spanyol szöveg szerepel a fentin kívül: Assi Barcas Machuca Assi. A címer eredetével és a Vargas Macciucca családnév kialakulá­sával kapcsolatban bővebbet 1. Bertarelli — Prior, i. h. 19. A nápolyi Biblioteca Nazionale „Vittorio Emanuele III" kézirattára őrzi Martorelli kéz­iratait. Ottani közlés szerint e kéziratok rávilágítanak ugyan a tudós régész és a spanyol eredetű Vargas Machuca (utóbb Macciucca)-család közti meleg baráti viszonyra, de nem derül ki belőlük, hogy valóban Martorellitöl eredne a szóban forgó szöveg megfogalmazása. 20. Bertarelli — Prior, i. m. 390. 1. 21. A Giornale Enciclopedico del Regno di Napoli 1785 szeptemberi száma így ír Francesco Vargas Macciuccaxól és híres könyvtáráról: „. . . L'immensa e scelta biblioteca che lui raccolta é una pruova del suo gusto. Noto all' Europa per un gran letterato, non vi era culto forestiero che pervenisse in Napoli, e non cercasse di conoscerlo..." (Részlet a nápolyi közlésből.) 22. A Nationalbibliothek és az Universitätsbibliothek ordói szövegének eltérésével kapcso­latban 1. Goldmann i. m. 72. 1. 23. Novelle Letterarie, 1765. júl. 26. és Fava, Domenico: La Biblioteca Nationale di Firenze e le sue insigni raccolte. (Le grandi biblioteche storiche italiane, I. ) Milano (1938), 44. 1. 24. S^innyei i. m. 6. köt. 767 — 769. h. 25. Koger Tamás (Komárom) és Gira László (Baja) könyvtárvezetők közlése alapján. A bajai könyvtár lombard betűtípussal, színes iniciálékkal készítettette el a feliratot. 26. Könyvtári feliratokra vonatkozóan értékes adatokat közöl Teichl, Robert: Bibliotheksin­schriften Antiquariat. Bd. VIII. Nr. 13/18. Festschrift f. Josef Stummvoll... p. 81 — 83. 315

Next

/
Thumbnails
Contents