AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Két Peraudi-féle nyomtatott búcsúlevél az Országos Levéltárban
A bíboros a nyomdákat ez alkalommal is számtalan esetben foglalkoztatta, amint ezt már korábbi működése során is láttuk. Érdekes ezzel kapcsolatban a birodalmi kormányzatnak 1501. XII. 29-én kelt rendelkezése, amely a búcsúlevelek nyomását a legátus engedélye nélkül megtiltotta. Az utánnyomás veszélye elsősorban az állandó pénzhiányban szenvedő Miksa részéről állott fenn 82 . Peraudi 1501—1504. években megjelentetett nyomtatványairól azonban távolról sem rendelkezünk olyan jó áttekintéssel, mint a korábbiakról. Ennek az a magyarázata, hogy az ősnyomtatványokat 1500. XII. 31-vel bezárólag tartják nyilván nemzetközileg, míg a következő évek ilyen jellegű nyomtatványairól csak igen keveset és akkor is csak szétszórtan, ill. kevésbé áttekinthető módon publikáltak. A rendelkezésünkre álló adatok egy része onnan származik, hogy több datálatlan nyomtatványt tévesen XV. századinak minősítettek és így ősnyomtatványként ismertették. A búcsút meghirdető bullát egy 1502-ből származó speyeri kiadásban ismertették 83 , az ebből készült rövidített összeállítás pedig mind latin 84 , mind német nyelven 85 megjelent. Ez utóbbi magyarázatából egyedül a müncheni Bayerische Staatsbibliothek három különböző kiadással rendelkezik 86 . Több felhívást ismerünk a búcsú kisebb beosztású terjesztőinek toborzásáról 87 , sőt maradt reánk az ezeknek szóló utasításból 88 is. Nyomtatásban jelent meg az az érdekes Peraudi nyilatkozat is, amely szerint a szegények pénzadomány nélkül, imádsággal juthatnak a búcsúhoz 89 . A nyomtatásban megjelent és publikált búcsúlevélformulák száma — a fentemlített oknál fogva — lényegesen kevesebb 90 , mint amennyit a bíboros korábbi németországi tevékenysége nyomán ismerünk. Nyomtatásban jelentette meg a legátus részletes beszámolóját is, amelyet 1502. XI. 20-án küldött meg a pápának 91 . Kölnben 1503-ban Hermann Bungart műhelyében készült a biboros Legende decern milium martyrum c. munkája 92 . Ugyanekkor és ugyanott örökítette meg nyomtatott formában az egyházi tized körül szerzett érdemeit is 93 . A méretekre, ahogyan a legátus egyes nyomdákat foglalkoztatott, igen jellemző az a húsz tételből álló megrendelés, amelyet 1503 decemberében Speyerben Peter Drach der Mittlerenek adott 94 . Az említett búcsú alkalmával készült és az Országos Levéltárban levő 95 búcsúlevél tudomásom szerint még publikálatlan. A harántfólió alakú egyleveles hártyanyomtatvány mérete átlagosan 245x180 mm. Mint az egyleveles nyomtatványok zöme általában, ez sem közli az impresszumadatokat. A betűtípusok vizsgálatának segítségével azonban itt is meg lehet állapítani a műhelyt, ahol nyomták. A nagyobb méretű betűk ugyanis a nürnbergi Hieronymus Hoelt^el-nek. a Haebler-féle. típusrepertóriumban nyilvántartott 2. típusával 96 , míg a kisebb betűk ugyanennek a műhelynek 1. típusával egyeznek 97 . Nürnberg mint a nyomtatás helye igen reálisnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy Peraudi — amint erről fentebb szó volt — a birodalmi kormányzattal folytatott tárgyalásait, ill. alkudozásait éppen Nürnbergben folytatta és ugyanott az év végén — ahogy ezt már láttuk — a begyűlt pénzből is részesedett. Hieronymus Hölt^el tevékenységébe is jól beleillik ez a nyomtatvány, hiszen csak a kisszámú XV. századi termékei közül 286
