AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Két Peraudi-féle nyomtatott búcsúlevél az Országos Levéltárban
is több egyleveles produktumát ismerjük 98 , sőt kettő közülük nyilván ugyancsak Peraudi rendelésére készült". Egyleveles, hivatalos nyomtatványok előállításával a későbbi években is foglalkozott 100 . Magának az ismertetett nyomtatványnak bibliográfiailag pontosabb leírása — a Gesamtkatalog der Wiegendrucke által alkalmazott módszer szerint — a következő: Peraudi, Raimundus: Ablassbrief zum Besten des Kampfes gegen die Türken. 1501. [Nürnberg: Hieronymus Höltzel] 2° / Bl. einseitig bedruckt. 127x202 mm 30 Z. Typen: 1 :S0 G, 2:130 G. Init: e (?) Z. 1: (R)aymundus miferatoe diuina Tituli fancte Marie noue. fancte Romane eccleiie prefbyter. Cardinalis Gurcenfis advni // uerfam ... Z. 4 : ... .Notum facimus cp fanctiffimus in xpo pater x dns nofter dns Alexander diuina -puidentia papa fextus et // modernus . .. Z. 22: ... Datum fub iigillo noltro ad hoc ordinato die menüs Anno dni. M.ccccc.j. //Forma abiolutionis in vita totiens quotiens. // ... EndetZ. 30. .. remittedo tibi penas purgatorij in q 3 tum claues fancte matris eccleiie fe extédunt. In noie patris et filij et Ipirituffancti. Amen.// Budapest, Staatsarchiv (D. L. 46.527) A búcsúlevelet, amelyen sem pecsétet, sem aláírást nem találunk, „Kungund Dyemyn et Jeronimus sax nepos" részére állították ki. A nyomtatástól szabadon hagyott hátlapon pedig a következő írást találjuk: „Kungunde Dionim Hansz glockengiesserrs Schwiger 1500", majd egy másik kéztől: „et Jeronimus Sax nepos, 1501". Feltehető, hogy ezt a nürnbergi nyomtatványt ugyanott is használták fel. Megerősíteni látszik ezt az a körülmény, hogy az említett személyek, ill. családok Nürnbergben e korban ismeretesek voltak: Hans Glockengiesser neves harangöntőmester volt 101 , a Sax család pedig talán azonos a költő Hans Sacfo-éval. Érdekes problémát vet fel a búcsúlevél datálása. A szedett szövegben eredetileg — római számmal — 1501 állt, amelyet azonban utolsó betűje kivakarásával 1500-ra alakítottak át. A hátlapon is a nevek után először az 1500-as évszámot írták, de egy későbbi kezez alá az 1501-et jegyezte oda. Felmerülhetne ezzel kapcsolatban az a feltevés, hogy az 1501-i dátummal ellátott és akkor kibocsátani szándékozott búcsúlevélformulákat már az előző esztendőben kinyomtatták, és a vártnál nagyobb érdeklődés miatt ezek felhasználására már korábban — jelen esetben 1500. X. 26-án — az évszám korrigálásával sor került. Ekkor azzal az érdekes jelenséggel lenne dolgunk, hogy egy 1501-es évszámmal ellátott nyomtatványt mégis ősnyomtatványnak lehetne minősítenünk, mert bizonyíthatóan már a XV. században kinyomták. Sajnos ezt a tetszetős feltételezést — a már fent körvonalazott történelmi előzmények miatt — el kell vetnünk, hiszen Peraudi csak 1500. X. 26-án utazott el Rómából Németországba 102 . Tehát pontosan azon a napon, amelyre az ismertetett búcsúlevelet kiállították. Ez az egyezés felveti további olyan feltételezések lehetőségét, amelyet azonban — adatok híján — sem bizonyítani, sem cáfolni nem áll módunkban. Talán a bíboros még Rómában tett ígéretet a búcsúlevél kiadására, amelyben azután majd egy évig akadályoztatva volt. Vagy talán a búcsú hatékonyságát kívánták — akár a kiállító, akár a búcsúban részesültek részéről elődatá287
