AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Két Peraudi-féle nyomtatott búcsúlevél az Országos Levéltárban
fedelét, vagy — főleg a XV. századi fatáblás kötéseknél — ezekkel ragasztották le a könyvkötések belső lapjait. Viszonylag sok korai aprónyomtatványt mentettek meg számunkra a levéltárak iratkötegei. Előfordul azonban olyan érdekes eset is, mint például egy Magyarország számára készült 1496. évi falinaptár, 5 ahol mint ottfelejtett könyvjelző maradt reánk közel félezer év után egy fóliánsban. Pedig az ilyen, zömükben igénytelen külsejű egyleveles nyomtatványok gyakran igen nagy kultúrtörténeti értékkel és fontos bizonyítóerővel bírhatnak. Erre legjobb példa az az 1480-ból származó pozsonyi búcsúlevélnyomtatvány, amely meggyőző módon tanúskodik arról, hogy Hess András budai műhelyén kívül a XV. században még egy másik nyomda is működött hazánkban. 6 Miután az ilyen korai egyleveles nyomtatványok mind nyomdásztörténeti érdekességük, mind magyar vonatkozásaik miatt különleges figyelmet érdemelnek, az alábbiakban kísérletet teszünk az Országos Levéltárban levők, elsőnek két Peraudi-féle nyomtatott búcsúlevél, ismertetésére. Ahol ez helyesnek és szükségesnek látszik, a nyomtatványok megjelenésének, terjesztésének stb. körülményeit is behatóbb vizsgálat alá vesszük. I. Mint már annyi elődje, VIII. Ince pápa (1484—1492) is több alkalommal hirdetett kereszteshadjáratot az egyre fenyegetőbb török veszedelemmel szemben. Ehhez tartozott abban az időben a harcban résztvevőknek, ill. az azt támogatóknak hirdetett búcsú is. Ennek lebonyolítására esetenként és meghatározott országokra szóló búcsúbiztosokat nevezett ki a pápa. Ilyen minőségben tevékenykedett Németországban már 1486 decemberétől 1488 őszéig 7 a francia származású Raimundus Peraudi* A búcsúhirdetésre kitűzött határidő lejártával, 1488 őszén Peraudi visszatért Rómába, ahol hamarosan az előbbivel azonos jellegű megbízatást kapott. VIII. Ince ugyanis 1488. XII. 11-én újabb, 1489. II. 2-től 1490. július végéig tartó 9 búcsút hirdetett a törökök ellen, és terjesztésével Németországban, a skandináv és balti államokban ismét Peraudit bízta meg, aki tehát az előző alkalommal nyilván beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Peraudi kezdettől fogva rendkívüli érzéket tanúsított a nyomdászat által teremtett lehetőségek iránt. Már az 1476 óta végzett franciaországi búcsúbiztosi tevékenysége során, mint a saintes-i dóm kanonoka, nyomtatásban adta közre az általa hirdetett búcsú feltételeit, 10 ill. annak részletes magyarázatát. 11 A fentemlített első németországi tevékenysége során (1486—8) is számos alkalommal igénybevette a gyors és nagypéldányszámban történő sokszorosítás lehetőségét. így nyomtatásban közreadta az új búcsút meghirdető pápai bullát, 12 az előző búcsúbiztosok visszahívásával kapcsolatos iratokat, 13 a neki szóló pápai breve-ket, 14 beosztottainak készült utasításait 15 és végül magukat a búcsúleveleket. 16 Ilyen előzmények után szinte természetes, hogy újabb németországi megbízatása teljesítéséhez Peraudi még a korábbiaknál fokozottabb módon igénybevette a nyomdákat. Ismét megjelentette a búcsút meghirdető bullát, 17 280