AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Két Peraudi-féle nyomtatott búcsúlevél az Országos Levéltárban

Két Perandi-féle nyomtatott búcsúlevél a% Országos Levéltarban BORSA GEDEON Az Országos Levéltár (= O. L.) középkori (antemohácsiana) gyűjteménye, az ún. D. L., több mint százezer dokumentumot tartalmaz. Ezek között mindössze másfél tucatnyi nyomtatványt találunk. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy a XV. század közepe előtt nyomtatványokkal természetesen nem számolhatunk. A kis szám magyarázatául szolgál továbbá az, hogy a nyomdatermékek — akárcsak ma is — elsősorban könyvtári gyűjtés tárgyai, hiszen céljuk a széles körben történő terjesztés volt. Levéltáraink ezzel szemben mindenek előtt a természetes és jogi személyek tevékenysége során keletkezett egyedi iratokat őrzik. Ennek megfelelően az O. L.-ban található korai nyomtatványok olyan iratok, amelyeket vagy azért nyomtattak ki, mert széles körben kívánták közzétenni (pl. császári pátens), vagy sokszor ismétlődő, azonos szövegű okmányok, ahol már korán bevezették a gyakorlatban hamar bevált űrlap formát (pl. búcsúlevél). A reánk maradt korai nyomtatványok közül általában igen kevés az egyleveles: a Gesamtkatalog der Wiegendrucke berlini szerkesztősége által nyilvántartott mintegy 40 000 ősnyomtatvány között alig szerepel kétezer.

1 Ha az egyleveles, alkalmi nyomtatványok felhasználási köre akkoriban még talán nem is volt olyan széleskörű, mint ma, kétségtelen, hogy sokkal-sokkal több készült belőlük, mint amennyiről ma tudomásunk van. Azonban az ilyen nyomtatványok általában rövid lejáratú, gyakorlati célt szolgáltak (naptár, búcsúlevél, hirdetés stb.), amelynek teljesítése után csaknem kivétel nélkül megsemmisültek. Hiszen ki őrzi meg — akárcsak néhány évig is — az elmúlt évek falinaptárát, elmúlt események meghívóit stb.? Hogyan számíthatnánk tehát ilyenekre félezer év után? Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a könyvtárainkban őrzött mintegy hétezer ősnyomtatvány között

2 még tíz egyleveles sem akad. Ezeket részben a szakirodalom egy másik, külföldön őrzött példány alapján már számontartotta,

3 részben azonban eddig még ismeretlen kiadások.

4 Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy egy-egy ilyen korai egyleveles nyomtatvány különkülön ritkaságszámba megy. Szinte a véletlennek köszönheti fennmaradását az a kevés ilyen nyomtatvány, amely reánk maradt. Ezekből is zömükben csupán egy-két példányt ismerünk az egész világon. Leginkább a könyvek kötéstáblája volt az, amelybe mint makulatúrapapírt ilyen aprónyomtatványt beragasztottak. Erre általában kétféle esetben került sor: vagy összeragasztottak mintegy tucatnyi papírt és ebből készítették a könyvtábla kemény 279