AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

középső leányának, Draskovics II. János horvát bánhoz (|1613) nőül ment Istvánffy Évának leszármazottairól van szó. Kiderült az is, hogy az 1664. évi bejegyző, Draskovics III. János nem más, mint Istvánffy Éva fia, Magyarország nádora; az 1826. évi possesor pedig bizonyára Draskovich Jankó (1770—1856) az ismert illyr politikus,

131 Istvánffy Éva ükunokája. Nyilvánvaló lehet tehát, hogy a szóbanforgó kódexek Istvánffy Miklós halála után nem lettek átadva a zágrábi jezsuitáknak, hanem családi tulajdonban maradtak. Magyarországra minden bizonnyal maguknak a Draskovicsoknak révén kerültek, akik magyar földön is birtokosok voltak s tőlük juthattak esetleg több kézen át Nagy Imréhez. Ugyancsak magántulajdonból, nagyrészt előkelő gyűjteményekből kerültek elő a többi Istvánffy-kódexek is. b) Említettük, hogy Forgách Ferenc Commentarii-]a az Esterházy hercegek kismartoni könyvtárában volt a legújabb időkig.

132 c) A Históriáé első húsz könyvének autográf kézirata az A.pponyi grófok nagyapponyi könyvtárából ajándékként került az Országos Széchényi Könyvtárba.

133 d) Az Istvánffystylionarium a Ruttkay-, illetőleg a S^irmay-családon keresztül jutott az egri érseki leváltár gyűjteményébe.

134 e) A fehér disznóbőr kötésű Codex Istvanffianus, tudjuk, Széchényi Ferencé volt, ő meg — Kovachich Márton György jegyzete szerint — Bécsben vásárolta.

135 Magyar történelmi tárgyú Istvánffy-kódex tehát jezsuita birtokból, vagy a jezsuiták után öröklő egyházi és állami intézményektől mostanáig nem került elő. Ellenben az általunk ismert egyetlen hittudományi tárgyú Istvánffykódex, ma is a budapesti Egyetemi Könyvtárban van,

136 annál az intézménynél, amely a XVIII. század végén királyi rendelkezés alapján részben átvette a feloszlatott jezsuita kollégiumok könyveit. A kézirat vándorútjára egyrészt az egyetem egykori tudós tanárának, Schedius Lajosnak (1786—1847) a kötetbe (a felső kötéstábla belső oldalára ragasztott negyedrét alakú cédulára) írt sajátkezű tájékoztató sorai, másrészt az előzéklapon és az első fólió recto)án olvasható possessor-he)egyzések vetnek fényt. Schedius megállapítása szerint a kódex „olim ad Nicolaum Istvánfy ac prius haud dubie ad Joannem Sambucum" tartozott, ami — ismerve Sambucus és Istvánffy tanári-tanítványi, majd baráti viszonyát — teljesen elfogadhatónak látszik. Az előzéklapon levő bejegyzés XVII. századi írású, s így szól: „Collegij Soc(ieta)tis Jesu Catalogo Inscriptus." Minden valószínűség szerint ez a zágrábi kollégium jegyzete az 1615. évi birtokbavételt követő időkből. A másik possesorbejegyzés az 1. fólió versoján már XVIII. századi írású: ,,Coll[egium] Soprfoniense] S[ocietatis] J[esu] [1]756." Eszerint tehát a kódex még a Jézus Társaság feloszlatása előtt átkerült a rend zágrábi kollégiumából soproni kollégiumába. Itt azonban nem sokáig maradhatott. Az Egyetemi Könyvtár nyomtatott katalógusa szerint ui. a kéziratot a budai, majd pesti Universitas a jezsuiták főkollégiumából, Nagyszombatból kapta a rend feloszlatása után. Mindezek a jelek tehát megerősíteni látszanak föntebbi véleményünket, amely szerint Istvánffy Miklós kézirat-könyvtárából a zágrábi jezsuiták a 231