AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

háramlaniok. Csak a királyi udvar kegyéből — ne feledjük, hogy Istvánffy ekkor már érdemeket szerzett a kancelláriában — sikerült Istvánffy anyjának, Gyulay Hedvignek a vinicai uradalmat megmenteni maga és fia, illetőleg nővérei gyermekei (a Gersei PethÖk és a Luábregi Tburóc^vak) számára. Úgy látszik, hogy a két mezővárosból (Vinica, Peterianec) és 23 faluból álló hatalmas, uradalmat új donációként ettől kezdve Istvánffy Miklós és unokatestvérei közösen birtokolták.

115 Fel van jegyezve, hogy itt a családi otthonban élt és hunyt el Istvánffy édesanyja,

117 s valószínű, hogy 1568-ban Istvánffy mint új házas, ide hozta fiatal feleségét, Bajnai Both Erzsébetet. Később a nyolcvanas-kilencvenes években is gyakran szerzünk tudomást Istvánffynak itt tartózkodásáról; itt zajlott le leányainak eljegyzése és lakodalma,

118 1602ben itt halt meg felesége,

119 s 1615-ben ő maga is.

120 Több mint valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy Istvánffy tudós műhelye és könyvtára a vinicai várban volt. Máig ismert szlavóniai levelei szinte mind innen keltek; innen a nagy műnek, a Historiae-nak ajánlása is 1608-ban, illetőleg 1610-ben.

121 Számos egyéb horvát- és szlavónországi birtokai közül még csak egyet említenek a források, mint olyant, ahol Istvánffy lakást tartott s ahol írogatni szokott: a Zágráb megyei Paukovec-et, ugyanazt, amelyet végrendeletében a zágrábi jezsuita kollégiumnak hagyományozott. Kercselich Boldizsár Ádám, a horvát történelem XVIII. századi jeles kutatója is úgy tudta, hogy a Históriáé Vinicán és Paukovecben íródott.

122 Nem zárható ki tehát az a lehetőség sem, hogy a könyvtár, vagy annak egy része esetleg a paukoveci kúriában volt felállítva. Vinica mellett az szól, hogy itt kellett lennie Istvánffy főúri udvartartásának, „famíliájának", servitorai népes csapatának, annak a jellegzetes magyar életiskolának, amelyről Takáts Sándor olyan eleven képet festett.

123 Ismeretes, hogy nem messze innét húzódott a szlavón végvidék, amelyen szinte szünet nélkül folyt a harc a törökökkel. Ezen a tájon a nép évről évre csak fegyveres kézzel szánthatott, vethetett, arathatott.

124 Vinica tehát nagyszerű vitézi iskolája lehetett a környék nemesi ifjúságának, de egyszersmind szellemi iskolája is, csakúgy mint a Batthyány&k. és Nádasáysik dunántúli

125 s a Thur^ók, I/Iésbá^yak, Révayak s más főrendű családok felvidéki udvarai. Ha valaki, akkor Istvánffy, a kor legműveltebb humanista főura nyilván messzemenően gondoskodott közeli és távolabbi atyafiságának s pártfogoltjainak, igényes szellemi kiképzéséről is. Ez különben — a kor felfogása szerint — gazdagságából, előkelő állásából folyó kötelessége is volt. Ebben a nevelésben pedig, ha csak szemléltető eszközként is, nyilván szerepe volt a könyvtárnak. A paukoveci kúria, mint könyvtárőrző hely mellett viszont az a körülmény szól, hogy kissé távolabb esett a végvár-vonaltól; csendesebb, biztonságosabb hely volt, ahová a harcok hullámai kevésbé csaphattak el, ahol zavartalanabbul lehetett dolgozni, tudományosan búvárkodni. Ha valóban itt írta Istvánffy a Historiae-t, vagy annak egy részét, akkor szükségképpen itt kellett tárolnia apparátusát, könyvtárát is, vagy annak legalább történelmi anyagát. Az a feltevés, amelyet Toldy Ferenc kockáztatott meg, hogy ti. Istvánffy Pozsonyban tartotta volna könyvtárát,

126 ezek szerint aligha áll meg. Leg229