AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

tudományi tárgyakat mely művek képviselték a könyvtárban, jóformán semmiféle támpontunk nincsen. Pedig alig férhet kétség hozzá, hogy Istvánffy Miklós nemcsak Itáliából hazatértekor hozott magával számos olyan jeles munkát, amellyel egyetemi tanulmányai során megismerkedett, hanem nyilván későbbi bécsi és prágai tartózkodása alatt is vásárolt, s külföldről megrendelt érdeklődési körébe eső régi és új könyveket. Némi bizonyságot tesznek erről Istvánífynak 1591. május 1-én és 1592. október 31-én kelt, Clusius Carolushoz intézett levelei. Ezekben egy tudományos munkán kívül két klasszikus regénynek, Heliodorus Aetiopica-jának és Achileus Tatios De A-moribus Leucippes et Clitophantis-ának megszerzését és megküldését kéri.

108 A könyvtár állományának ezeket a részeit azonban voltaképpen teljes homály bontja — ide betekintést nyernünk talán majd csak egy rendszeres levéltári kutatás véghezvitele után lehet. Arról az előadottak alapján mindenesetre meggyőződhettünk, hogy a hír, amely Istvánffy Miklós könyvtáráról a XVIII. század második fele óta tudós körökben szárnyra kelt, nem volt mende-monda, legenda. Az Istvánffy könyvtár élő valóság volt; a kezünkben levő kódexek s más hiteles adatok elvitathatatlan tanúságot tesznek róla. Megállapításunkat még két kérdés tisztázásával szeretnénk megtoldani, ti.: hol volt eredetileg, illetőleg milyen sorsra jutott az Istvánffy-könyvtár? 4. A% Istvánffy-könyvtár eredeti helyének kérdése A vázlatos életrajzok nem sok bepillantást engednek Istvánffy Miklós magánéletébe. így többek között semmit sem szólnak arról, hol volt a családi otthona. Megemlítik, hogy gyermekkorában Baranyából szüleivel együtt elmenekült s egyidőre Szigetvárt telepedett meg; ezentúl életének további során úgy tűnik fel, mintha nem is lett volna Magyarországon állandó jellegű lakása. A nagyszombati főpapi udvarokból Itáliába került, hazajövetele után pedig mintha mindig Bécsben és Prágában lakott volna — mintha gyakori utazásairól mindig a császárvárosokba tért volna vissza.

109 Említés történik ugyan arról, hogy sokfelé (Baranya, Somogy, Zala, Pozsony és Győr megyében) voltak az országban birtokai, de otthonáról nem derül ki semmi.

110 Kétségtelen, hogy 1566 után Szigetvárott nem lakhatott s másutt sem igen a Dunántúl déli, keleti és középső megyéiben. Számbajöhetnek a nyugati és a kisalföldi megyék; apja tudvalevőleg a Zala megyei Nemptiben (Lentiben) halt meg (1553),

111 kisfiát aPozsony megyei Felbáron temették el(1581),

112 ő maga 1585-ben Sopron város kapitánya lett,

113 emellett az országgyűlések miatt sokat kellett Pozsonyban tartózkodnia. Ám tartós lakása — úgy látszik — e helyeken nem volt. Ez arra indít bennünket, hogy otthonát a Dráván túl, szlavóniai, illetőleg horvátországi birtokain keressük, elsősorban eltemettetése helyén, a Várasd megyei Vinicán.

114 Leveleinek keltezéséből és tartalmából kiderül, hogy valóban a vinicai vár volt az a hely, amely 1568 után családi fészkéül, gazdasági központjául szolgált, ahol háztartását berendezte. Édesanyja családjának, a Gyu/ay-famíliának egyik uradalmi székhelye volt ez; valamikor a XV. század végén Corvin János hercegsége idején szerezték az ősök a trakostyáni várbirtokkal együtt.

115 Istvánffy nagybátyjával, Gyulay Jánossal azonban 1566-ban kihalt a család, s birtokainak a koronára kellett 228