AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

autográf széljegyzeteivel a XVIII. század második felében még megvolt Horvátországban.

101 Meg kellett lennie még Bonfini Rerum Hungaricarum-ának is, még pedig mind a Brenner-féle 1543. évi baseli kiadásnak (hiszen említettük, ehhez éppen IstvánfTy Pál szolgáltatta a hiteles kéziratot), mind a Sambucus-féle 1568-i baseli, esetleg az 1581. évi frankfurti kiadásnak.

102 Ransano Epitome rerum Ungaricorum-o. (a Sambucus-féle 1558. évi bécsi kiadásban s valószínűleg a Pécsi Lukács-féle 1579. évi nagyszombati kiadásban), Taurinus Stauromachiá-ja. (valamelyik 1519. évi kiadásban), ugyancsak Tubero Commentariorum de rebus ... in Pannónia gestis libri XI.-je (Frankfurt, 1603) sem hiányozhatott IstvánfTy könyvespolcáról.

103 b) A környező és a távolabbi európai országok történetére vonatkozó értesüléseit Istvánffy főképpen Dubravius Joannes História Boiemica-)ábó\ (Basel 1575, Hanau 1602), Cureus Joachim és Müller Laurentius Schlesische General Chronica-jiból (Wittenberg 1585), Cromerus Martinus De origine et rebus gestis Polonorum-ából (Basel 1555, 1556, 1558, 1568), Jovius Paulus Historiarum sui temporis libri-jéböi (Basel 1567, Firenze 1550—1552, Paris 1558, 1560)

10

* és Ortelius Abraham Theatrum orbis terrarum-ából (Antverpen 1579) merítette. Az utóbbi megszerzésére és birtoklására vonatkozólag konkrét adataink is vannak.

105 c) A török világ eseményeiről Istvánffy — saját közvetlen értesülésein túlmenően — is tájékozódni kívánt, s felhasználta a nyugati tudományos irodalom eredményeit. így elsősorban Cuspinianus Joannes De Turcorum origine (Antverpen, 1541), Reusner Nicolaus Selectissimarum orationum... de belloTurcico... volumen (Leipzig, 1596), vagy EpistolarumTurcicorum variorum... authorum libri V. (Frankfurt, 1598) című, esetleg más idevágó művét — továbbá Jovius Paulus Turcicorum rerum commentarius-it (Wittenberg, 1537, Antverpen, 1538), vagy más munkáját, úgyszintén Schardius Simon Historicum opus in quatuor tomos divisum (Basel, 1574) című forrásgyűjteményét Brodarics, Sambucus, Soiter, Stella, Budina, Herold és JLa^ius egykorú leírásaival a magyarországi török harcokról, végül Leunclavius Joannes Históriáé Musulmanae Turcorum de monumentis ipsorum exscriptae (Frankfurt, 1591), vagy Annales Sultanorum Othmanidorum (Frankfurt, 1598) című, esetleg más munkáját. Az utóbbi szerző valamelyik művének megrendelése és meghozatala Istvánffy levelezéséből kitűnik.

106 a) Ismeretes az is, hogy Istvánffy nem érte be a magyar történelemnek az egykorú, európai történelem keretei között való megtárgyalásával, hanem mint igazi humanista figyelmet fordított a magyarországi római emlékekre is. Idevágó forrásai egyrészt a klasszikus auctorok (id. Plinius, Herodianus, Zosimus, Dio Cassius), másrészt a humanista kutatók, többek között Lazius Wolfgangus (Reipublicae Romanae in exteris provinciis bello aquisitis constitutae commentariorum libri XII. Francofurti, 1598., 1. kiad. 1543) és S^amoskö^y Stephanus (Analecta Lapidvm Vetvstorvm et nonnvllarvm in Dacia antiqvitatvm. Padua, 1593., Frankfurt, 1598.)

107 Ennyi és nem több az, amit ez idő szerint az Istvánffy'-könyvtár nyomtatványanyagáról megsejthetünk. Arra nézve, hogy a történelem mellett a többi humaniorákat, elsősorban a görög és latin klasszikus költőket, szónokokat és filozófusokat, a iurisprudentiát, a mathesist és a különböző természet15* 227