AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

Mindezen kívül Istvánffynak személyi kapcsolatai alapján fel lehet még tenni, hogy könyvtárában Oláh Mik\ósnak,Sambucus (Zsámboky) Jánosnak, Duditius (Dudith Sbardelet) Andrásnak, Radetius Istvánnak, Listhius Jánosnak, Heresinec (Heresincius) Péternek, Pázmány Péternek, S^uhay Istvánnak, Balásffy Tamásnak is lehettek kisebb-nagyobb kéziratai, följegyzései.

97 Sőt több jel vall arra, hogy a magyar, horvát és erdélyi katolikus és protestáns humanizmus jelentősebb személyiségeinek írásai, ha csak másolatban is, képviselve voltak az If/tó^y-könyvtárban. Elég talán, ha a fentebb már ismertetett kódexekben előforduló analekták szerzőire: Verancsis Faustusra, Vurffel Györgyre, Bocatius Jánosra, Gregoriáné^ Pálra, S^entgyö'rgyi Gáborra utalunk. De talán nem esünk túlzásba akkor sem, ha gyanítani merjük, hogy Miksa császár udvarának nagyhírű humanistáitól (Cuspinianustól, Pergertől, Gracchus Pieriustól és Fuchsmagentől),

98 akikkel több, mint két évtizedes kancelláriai működése idején bizonyára alkalma volt megismerkedni — is szerzett magának kéziratokat Istvánffy. Clusius Carolus udvari botanikussal való szoros barátságáról hiteles bizonyságaink vannak." Mindenesetre azonban feltehetünk Istvánffy könyvtárában számos testes leveleskönyvet, amelyek a humanista műveltségű magyar—horvát főurak és főpapok leveleit éppen úgy felölelhették, mint a hazai és külföldi humanista tudósok epistoláit. A kézirat-könyvtár köteteinek számát pontosan nem tudjuk meghatározni, de semmi esetre sem tévedünk, ha legalább 200-ra tesszük. Erre a kezünkben levő Istvánffy-kötésű kódexekre írt jelzetek, helyszámok okvetlenül feljogosítanak bennünket. A supralibros-szal ellátott négy köteten szereplő helyszámok (182, 186, 187, 197) közvetlenül megközelítik a kétszázas számot. Az Istvánjfy-könyvtát állományának feltárására irányuló kutatásainkat ezek után a nyomtatványanyagra is ki kellene terjesztenünk. Ez azonban még budapesti viszonylatban is külön nagyszabású programot jelentene, amelyre egyelőre nincsen lehetőségünk. Ezen a vonalon csupán az irányvonalak kijelölésére szorítkozunk. 3. Feltevések a% Istvánffy-könyvtár nyomtatvány-anyagáról Nyilvánvaló, hogy Istvánffy könyvtárának nyomtatvány-gyűjteményében is elsőrangú szerepük volt a Históriáé megírásánál felhasznált kiadványoknak. A tudományos szövegvizsgálat a források kielemzése tekintetében — sajnos — mindmáig nem jutott kielégítő eredményekre. Részletesebben csak a Fodor-féle disszertáció foglalkozott a témával, de az is szűk keretben, az I—

V. könyvre vonatkozólag.

100 A többi idevágó cikk megállapításai szinte inkább csak ötletek, mint bebizonyított tények, úgyhogy tájékozottságunk ebben a körben meglehetősen szerény. Azokra a kiadványokra, amelyeknek Istvánffy nagy műve létrejöttében okvetlenül részük volt, s amelyek minden valószínűség szerint megvoltak könyvtárában, az alábbiakban utalhatunk. a) A magyar történet krónikás, illetőleg humanista feldolgozásai közül Turóc^i János Chronica Hungaroruma (az 1488. évi augsburgi vagy brünni kiadás)—Keresetiek Boldizsár Ádám (1715—1778) tanúsága szerint — Istvánffy 226