AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról
Miklós Forgách-életrajza ( Vita auctoris) egészítette ki és latin nyelvű széljegyzetei kísérték. 89 A múlt század közepe táján a kódexet az Esterhá^y-cszlád átköttette; Toldy idejében már vörös félbőrkötése volt a hercegi címerrel díszítve. 90 A For^VZ'-kézirat az egykori Ir/^'^j'-könyvtárnak ismét újabb gyűjteménycsoportját mutatja meg: azt a sorozatot, amely a humanista kortársak műveiből alakulhatott. Beszámolónk következő részében — sajnos — sem valóságosan meglevő, sem lappangó további kódexeket nem tudunk bemutatni. A hajdani Istvánffy-könyvtár kincseinek feltárásában ezután csupán elszórt irodalmi adatokra hivatkozhatunk, mint olyan bizonyságokra, amelyeket előttünk járt kutatók szereztek s hagytak ránk Istvánffy Miklós könyveiről. g) Toldy Ferenc gondos kutatásai alapján fel kell tételezni, hogy Brutus Giovanni Michele-nek (1517—1592), Báthory István király, majd Rudolf császár udvari történetírójának Magyar Históriájából egy eredeti példány 1598 után egyideig Istvánffy Miklós könyvtárában volt. Egyik gyulafehérvári példány lehetett ez, amely valószínűleg akkor került Istvánffy kezébe, amikor Pec^ Bertalannal diplomáciai küldetésben járt Báthory Zsigmond fejedelemnél. Később — úgy lehet — Istvánffy átadta ezt a példányt a bécsi udvari könyvtárnak, ahol talán még ma is megvan. 31 Ha csakugyan így történt, bizonyosra vehető, hogy Istvánffy a kódexről annak átadása előtt másolatot készített vagy készíttetett. Tanúságszámba vehető erre nézve az a körülmény is, hogy Brutus művének részletes használata a Históriáé szövegéből kétségbevonhatatlanul kitűnik. h) Egy másik humanista történetíró kortársnak, Baranyai Decsi (Decius) Jánosnak (fi601) Magyar Históriája, — Bödmetet értesülése szerint — 1603ban ugyancsak megvolt Istvánffy Miklós kézirat-könyvtárában. 91 j) Ismeretes, hogy a Históriáé első könyveinek egyik főforrása Bonfini Antonio (1439 k.—1503) nagy műve, a Rerum Ungaricarum Decades volt. Ebből Istvánjfynak már három nyomtatott kiadás (az 1543. és 1568. évi baseli, valamint az 1581. évi frankfurti) is rendelkezésére állhatott, 93 de nincsen kizárva, hogy ezeken kívül volt a könyvtárában még egy régi kéziratos példány is. Az első két kiadás előszavából tudjuk ugyanis, hogy Brenner Márton, a mű első sajtó alá rendezője Istvánffy atyjától, Istvánffy Páltól kapta azt a kéziratot, amely a kiadás alapjául szolgált. 94 Feltehető tehát, hogy ez a példány, vagy ennek egy mása még Istvánffy könyvei között is megtalálható volt. A történettudományi szövegvizsgálat eredményei még további következtetésekre is alapot adnak. Több mint valószínűnek kell tartanunk, hogy mindazok a kéziratos források, amelyeknek használata a Históriáé előadásában kimutatható — eredetiben, vagy másolatban megvoltak Istvánffy könyvtárában, így meg kellett lennie többek között S^erémi (Syrmiensis) György, Tinódi Sebestyén, Verancsics (Verantius) Antal, Zermegh János, S%amoskö\y (Samosius) István, Tubero Lodovico, Sanudo Marino és Seed Eddin munkáinak. 95 De meg lehettek olyan kéziratos kútfők is, amelyek még Istvánffy korában nyomtatásban megjelentek, pl. Ransano Pietro, Brodarics István, Budina Sámuel munkája 96 . 15 Évkönyv 225
