AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

c) A történetíró Istvánffy Miklós tehát semmiképpen sem volt új ember a humanizálódott magyar főúri társadalomban. Pályája nem véletlenül ívelt a nagytekintélyű historikus s a legelső államférfi díszes állásának magasságáig; életútját az előtte járt két nemzedék valósággal kitaposta. Róla túlzás nélkül el lehet mondani, hogy az anyatejjel szívta magába a humanitást. Az írás-olvasás mesterségébe nyilván apja irányítása mellett tanult bele s tőle nyerhette a komolyabb tanulmányokra való első előkészítést is. A kisasszonyfáival kastélyban s később a szigetvári kúriában

21 nyilván kultúrkörnyezetben élt, amelynek fontos elemeit alkották a hazai és külföldi könyvek. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az apa birtokában értékes humanista kódexek és nyomtatványok voltak.

22 A családi kör művelő hatását azonban Istvánffy Pál nem sokáig tartotta elégségesnek fia számára. Kilenc éves korában (1547) a fiú már Vár adj Pál esztergomi érsek (1483—1549) nagyszombati udvarában ismerkedett a humanista életformával, Várady halála után pedig a még nevesebb humanista egri püspök, később esztergomi érsek, Oláh Miklós (1491—1568) aulájában folytatta tanulmányait.

23 Ez a hat év Magyarország legműveltebb főpapjainak közvetlen környezetében, a humánum tudományos és irodalmi alkotásaitól körülvéve, döntő jelentőségű lehetett Istvánffy fejlődésére nézve. Nem kétséges, hogy az egyetemes ember, az uomo universale életeszményével ekkor jegyezte el magát, s ekkor tette a sokirányú hivatás virtuóz gyakorlásának első próbáit: bizonyosan itt ismerkedett meg mind a kardforgatás és verselés, mind a politika és retorika művészetével. Készségeit azonban olyan hatalmas arányúakká, amilyeneknek azok később megmutatkoztak, csak 1552—1556-ig fejlesztette ki a páduai és bolognai egyetemen, ahol Oláh Miklós költségén, egyideig Sambucus (Zsámboky) János (1531—1584) vezetése mellett sajátította el a tudományt (humaniores aeque sublimiores scientias).

2í Ám az olaszországi évek nemcsak a bölcseleti és jogi készültség s az ars notariatus megszerzése szempontjából lehettek jelentősek Istvánffyv*. nézve, hanem a magasrendű kulturális élet igényeinek meggyökereztetése tekintetében is, elsősorban a könyvnek, az emberi gondolat hordozójának és közvetítőjének nélkülözhetetlen szellemi szükségletként — s a könyvtárnak, mint elengedhetetlen humanista apparátusnak felfogása tekintetében. Az olvasás, a gyűjtés, a kutatás s az irodalmi-tudományos alkotás szenvedélye, a forma kultusza nyilván itt szövődött bele Istvánffy lelkületébe, meghatározva egész további életvitelét, életstílusát. A humánum eszméjének megvalósításához Istvánffy Miklós életfolyása valóban ragyogó illusztrációt nyújt. Pályája kezdetén úgy látszik inkább a vitézi életben forgolódott és katonai dicsőségre vágyott anélkül, hogy intellektuális hivatása gyakorlásáról lemondott volna. Hiszen ugyanerre az életszakára esik titkároskodása is nagy pártfogója, Oláh érsek mellett.

25 Később, férfikorában működésének súlypontja mindinkább jogi-politikaidiplomáciai irányba tolódott el, de életének azért továbbra is integráns része maradt mind a virtus heroica, mind a múzsák szolgálata: a történelmi kutatás és vers-szerzés. Politikai pályája jellegzetesen humanista karrier volt. Szerencséjét ot* találta meg, ahol a klasszikus műveltség emberei előtte is kereslek: a király

1 213