AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

kancelláriában.

26 Szolgálatát alsó fokozatokban — jegyzőként, titkárként —• kezdte, de képességei és tudása révén aránylag gyorsan felemelkedett. Két évtizedes kancelláriai működés után 1578-ban királyi tanácsos lett, 1581ben elérte az ország elérhető legmagasabb közjogi állását, a nádori helytartóságot;

27 csaknem egyidejűleg (1582) ünnepélyes királyi diplomát nyert a bárói rendhez való tartozásáról,

28 végül mindezen felül (1598) országzászlósi méltóságra emelkedett."

29 Másfelől anyai nagybátyja vinicai uradalmának s több más szlavóniai és horvátországi birtoknak megszerzésével sikerült helyreállítania családjának nagybirtokos vagyoni állapotát is.

30 Mint apja, ő is horvátországi humanista mágnáscsaládból nősült, Bajnai Both Erzsébetet véve feleségül, akinek a XV—

XVI. század fordulóján két őse is horvát bán volt.

31 Nádori helytartói hivatalában Istvánffy közel egy emberöltőn át működött s ez alatt az idő alatt igazi udvari ember, cortegiano vált belőle. Miksa császár uralkodása alatt többnyire Bécsben élt. Rudolf korában hol Prágában, hol Bécsben tartózkodott, sokat tevékenykedve közben Magyarországon és Horvátországban is. Olykor diplomáciai küldetésben a Monarchián kívül is megfordult, így 1588/89-ben Lengyelországban, 1598-ban és 1601-ben Erdélyben.

32 Nagyszerű életforma volt ez egy vérbeli humanista számára. Közvetlen közelről látni a fejedelmi udvarok politikai sakkjátszmáit, bepillantani a diplomáciai cselszövényekbe, ismerni az államügyek teljhatalmú intézőit, belefolyni a dolgok kialakításába, élményszerűen átélni a történéseket — mindez valósággal sarkallta a humanistát feljegyzésre, megörökítésre, emlékírásra. Másfelől kitűnő alkalmak nyíltak arra is, hogy kiváló férfiakkal, így Miksa császár udvarának híres tudósaival, ismeretséget, barátságot lehessen kötni, levelező viszonyt teremteni; hogy utazás közben római-kori emlékeket lehessen regisztrálni, vagy hazai történeti dokumentumokat (okleveleket, kéziratokat) felkutatni, könyveket vásárolni és gyűjteni. A jelek szerint Istvánffy nem is hagyta kihasználatlanul az elébe kerülő lehetőségeket. Elsősorban éppen az általunk bemutatott kódexek tesznek tanúságot arról, hogy az eseményeket, amelyekben résztvett, feljegyzésekben rögzítette, a vonatkozó államiratokat lemásoltatta, és saját hivatalos ügyintézésének fogalmazványait megőrizte. Megállapítható az is, hogy személyes szubjektív élményeit széles rokoni és baráti körével humanista ismerőseivel levelek formájában is közölte — elvárva viszontközléseiket. Sajnos levelezésének nagyszerű terjedelmét inkább csak sejtjük, mint ismerjük; történetkutatásunk mindmáig igen szerény eredményeket tud felmutatni e tekintetben.

33 Tudjuk továbbá, hogy nem hagyta figyelmen kívül a gyűjtési lehetőségeket sem. Közéleti férfiaktól és humanista író emberektől igyekezett feljegyzéseket, illetőleg kisebb-nagyobb opusokat szerezni, vagy kézirataikról másolatot venni. Bizonyos végül — levelezéséből ez is kitűnik —, hogy a könyvs^er^és alkalmait is megragadta. Külföldi téjékoztatások alapján Bécsben s más nagyvárosokban igyekezett megszerezni mindazt a nyomtatott könyvanyagot, amely történelmi, irodalmi, retorikai érdeklődésének körébe esett. Az annotáló, gyűjtő és megőrző szenvedélyből szükségképpen kéziratos nyomtatványgyűjteménynek, könyvtárnak kellett keletkeznie. Hiszen ekkori214 L