AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Keresztury Dezső: A magyar könyv tizenöt éve

állítottak fel, amelynek villám-felvilágosító szolgálatát felváltva látták el nagykönyvtáraink; mellette a raktározás legmodernebb formáját, a tömör raktározást bemutató guruló-vaspolcokat helyezték el. A harmadik fülkében a jövő könyvtárainak egész sor problémájára lehetett figyelmes a látogató: a könyvek megőrzésének, helyreállításának, konzerválásának modern módszereire, a modern technikai eljárásokkal készülő szöveg, hang, képrögzítések oly formáira, mint a film, hanglemez, magnetofon, mikrofilm, mikrokártya stb. A fülke körül voltak elhelyezve az ezek meghallgatásához, elolvasásához szükséges felszerelések; az emelvényen berendezett kis könyvtár-szalonban pedig a magnetofon-szalag meghallgatásához szükséges asztalok s telefonkészülékek mellé ülhetnek le a látogatók, hogy meghallgassák Lenin, Gorki/', Móriéi Zsigmond, Thomas Mann hangját s Vörösmarty, Petőfi, meg Jóst^ef Attila műveinek kiváló művészi interpretációit, olyan színészek hangján, mint Odry Árpád, Somlai Artúr, Timár József. A kiállítás legkevésbé sikerült része volt könyvterjesztésünk fejlődésének bemutatása. Nyilván azért is, mert ezen a területen folyt le a legmélyrehatóbb átalakulás: a könyvkereskedések államosítása után szinte a semmiből kellett megteremteni a mai, nehézségei és zökkenői ellenére is sikeresen működő szervezetet. Csak ennek a háttérnek felidézésével értékelhető helyesen az a tábla, amely kigyulladó színes lámpácskák növekvő csoportjaival tette látványossá azt a tényt, hogy 1950-ben 58 állami könyvesboltunk volt, 1960-ban pedig már 288. Ezek a számok önmagukban inkább elszomorítók, mint felemelők; sok minden hiányzik mellőlük, ami érthetővé, a be nem avatott néző számára is láthatóvá tenné azt a tényt, hogy Magyarországot ma az egy főre eső könyvvásárlás világviszonylatban is az első könyvfogyasztók közé emeli s azt a másikat, hogy a könywásárlók arányszámában egyre feljebb emelkedik a vidéki, a falusi lakosság. Könyvterjesztő vállalataink néhány tárlóban tetszetős és változatos propaganda-kiadvány-anyagot állítottak ki. Ez azt bizonyítja, hogy munkájuk e téren sokat fejlődött: kiadványaik ügyesek, hatásosak, sokkal színesebbek, mint régen. Nem adnak azonban semmiféle összbenyomást könyvterjesztésünk szerkezetéről: mozgásáról, életéről és eredményeiről. A könyvforgalom 1951-ben 143 millió kötetet tett ki; ez a szám 1952-ben 452 millióra növekedett. Óriási növekedés! Jó lett volna azonban látni, hogyan értük el ezt a páratlan eredményt, hogyan hatolt el könyvterjesztésünk az üzemekig, falvakig a dolgozó emberek otthonáig. Egy másik táblán látható ugyan könyvterjesztésünk szervezetének vázlatos képe s ez felhívja a figyelmet arra, hogy a könyvterjesztésnek nem egyetlen ütőere az állami könyvesbolt, vannak olyanok is, melyek az üzemi szervezetek, könyveskocsik, propagandisták stb. hálózatait táplálják. Ezeknek működéséről, hatásáról, eredményeiről azonban sajnos, alig mondott valamit a kiállítás. Megéreztetett azonban valamit abból az új szellemből, amely könyvterjesztésünket valóban közelebb hozhatja a tömegekhez. A szabadpolcos mintakönyvtárral szemben, a jobboldali emelvénynek a terem főtere felé eső részén kis mintabolt nyert elhelyezést: ebben a legfrissebb kiadványokból válogathattak a vásárlók. Az utcai könyveskocsik kicsiben már megvalósítják az önkiszolgáló könyvkereskedések fő feladatát, azt, hogy a vásárló kezébe vehesse a könyveket, megbarátkozhassék velük. A jövő útja erre 154