AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Keresztury Dezső: A magyar könyv tizenöt éve

vezet; azt hiszem, már csak néhány lépés, főként a vásárlók nevelésében elért némi eredmény választ el bennünket ettől. Az effajta kiállítás is figyelemreméltó szolgálatokat tehet ennek az ügynek. Könyvkiadásunk sok szép, érdekes, vonzó darabja okosan összeválogatva s világosan tagolt rendben sorakozott fel a kiállítás nyílt polcain: mindenki könnyen megtalálhatta a tárgykört, amely iránt érdeklődik s nyugodtan kézbevehette a könyveket, amelyeket közelebbről is szeretne szemügyre venni. Van ennek a kedves szabadságnak valami jó nevelőhatása is: a látogatók otthonosabban érzik magukat s jobban megbecsülik a közös kincset. Egyes darabokkal még személyesebb viszonyba is kerülhettek. A kiállítás egyik kedves ajándéka volt látogatóinak, hogy a kis könyvesboltban állandóan ott tartózkodott egy-egy író; aláírást adott könyveibe s szívesen elbeszélgetett az érdeklődőkkel. A. magyar könyv tizenöt éve figyelemre méltó kiállítás volt. Nem egy értékes tanulsággal szolgált a rendezőknek is. Újra bebizonyította, hogy ilyen alkalmakkor magát az anyagot kell szóra bírni: a rendező feladata, hogy elrendezze s nem az, hogy agyonmagyarázza a kiállításra kerülő tárgyakat. Főképpen, ha azok magukban is olyan változatosak és értékesek, mint ebben az esetben. Igen termékeny és helyes gondolat volt a magyar könyv ügyét a maga egészében áttekinteni: így még jobban megvilágosodott döntő jelentősége művelődésünk forradalmi átformálódásában. Sok tanulsággal szolgálhatott a kiállítás mind könyvkiadásunk, mind könyvtárügyünk, mind könyvterjesztésünk felelős irányítóinak és munkatársainak. Az ilyenféle ünnepi kiállításoknak nem a bírálat a feladatuk, de azzal, hogy híven igyekeznek megmutatni a valóságot, felhívják a figyelmet egyes félhomályban, vagy kellő gondozás híján maradt területekre s azokra a feladatokra, amelyeknek megoldását megkívánja jövő fejlődésünk. 155