AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Keresztury Dezső: A magyar könyv tizenöt éve

látványos főhangsúlyokkal; a két oldalrészben a kiegészítő részlet-mozzanatok találtak helyet. A kiállítás főhangsúlyos helyén, a belépővel szembenálló főfalon, a könyvvel élő, olvasásba merült dolgozó, tanuló emberek néhány típusát felidéző nagyméretű fénykép-montázs előtt, a nemzeti könyvtárrá fejlesztett Országos Széchényi Könyvtár jövő otthonának: a budai várpalota nyugati szárnyának modellje állt. Beszédes jelkép: a magyar Akropolisszá alakuló Várhegy kimagasló helyére kerül nemzeti műveltségünk egyik legfontosabb erőssége. A képmontázstól jobbra és balra a következő adatok: 1938-ban 2650 könyvtár 1650 000 kötetet, 1959-ben 19 000 könyvtár 34 000 000 kötetet adott kölcsön; az ország egy lakosa ma átlag 3,4 kötet könyvtári könyvet kölcsönöz. 1938-ban 8156 kiadvány jelent meg 17 272 000 példányban, 1959-ben 19 812 kiadvány 52 872 600 példányban; egy lakos ma átlag 50 Ft értékű könyvet vásárol. Az ilyenmódon kiemelt összefoglaló statisztikai adatokból egész sornyit lehetne jogos büszkeséggel említeni. A kiállítás rendezőit azonban ezen a téren is a meggondolt mértéktartás vezette: ha valahol, ezen a területen igaz a tétel: a kevés több lehet a soknál. Könyvkiadói, könyvterjesztési és könyvtári statisztikánk szépen fejlődik és nélkülözhetetlen segítője e területek irányítóinak; számrengetegével azonban még a tájékozottabbakat is inkább zavarba ejti, mint vezeti. Az olyan kiállításokon, mint amilyen a szóbanforgó is, csak a fejlődés szép, eredményes menetét, a jelen feladatait s a jövő lehetőségeit van hivatva a legkiemelkedőbb adatokkal érzékeltetni. Az egyes szakterületek munkásai túlzottnak érezhetik a kiállítás statisztikai szűkszavúságát az érdeklődők azonban minden részletadatot megtalálhatnak azokban a jelentésekben, statisztikai kimutatásokban, amelyekből •— főként könyvtáraink kiadványai közt — számos darabra felhívta a figyelmet a kiállítás. A mennyiség nem minden. A kiállítás rendezői igyekeztek mindenki számára láthatóvá tenni, hogy a magyar könyv világában a mindenképpen figyelemre, helyenként feltétlen nagy elismerésre méltó mennyiségi növekedéssel együttjárt a minőségi, a tartalmi és formai fejlődés. A terem közepén felállított tárló és polc-sorokon könyvkiadásunk jogos büszkeségei foglalnak helyet: a legszebb magyar könyvek, idegennyelvű könyvkiadásunk értékes darabjai, a magyar és magyarra fordított szépirodalom művei, tudományos, ismeretterjesztő és ifjúsági irodalmunk ízléses és tartalmas kiadványai. Nagy dolog, hogy az Olcsó Könyvtár heteként 60 000 példányban jelenik meg s hogy egyes kötetei túllépik a 150 000-es példányszámot. De még nagyobb dolog, hogy a sorozat főfeladata: harcolni a ponyva ellen, közkinccsé tenni a remekműveket, új híveket szerezni az értékes irodalomnak — hogy eddigi kötetei, amelyekhez olyan sikerült, jó kiállítású és olcsó sorozatok csatlakoznak, mint a Kincses Könyvek, a Diákkönyvtár, az Arany-könyvtár, lehetővé tették, hogy a magyar és a világirodalom főművei valóban ott lehessenek mindenki állandó kezeügyében. Nagy dolog volt az, hogy a kezdeti nehézségek után könyvkiadásunkban újra feltűntek a szép könyvek, hogy új életre támadt a bibliográfia, sőt külön kiadó foglalkozik az effajta igény kielégítésével. De még nagyobb dolog, hogy a legszebb könyvek évenként megrendezett versenyében nem csupán néhány száz példányban, ínyencek számára készült könyvritkaságok indulnak, hanem •— példány152